Isten népe körében minden MEGÚJULÁS, „reformáció”, Isten Igéjéhez kötött. – 1. Amikor az egyetlen, élő Istenre, az Ő szavára kezdünk el figyelni, akkor Ő kézbe veszi, vezeti, hordozza, megtartja népe életét. Így történt ez Ászá, Jósáfát, Jóás, Ezékiás, és most Jósiás király idejében is (8–10). – 2. A templom javítása során találták meg Jósiás hűséges, bizalmat élvező munkásai (7) a mózesi törvénykönyvet. Isten szavára, Igéjére mindig az elődök örökségének megbecsülése során találhatunk rá, a „látható egyházban”. Akármilyen omladozó és szánalmas is, testi szemekkel látva, ez az örökség. Ahogy megbecsüljük, elkezdjük javítani a „régit”, közben adatik, Isten cselekvése által az „új” (1–7). – 3. Isten Igéjét olvasva bűnbánatot tartunk, megszaggatjuk ruháinkat, mert tévelygésünk tagadhatatlanná lesz (11–13). – 4. Isten Igéjének szíve Isten szabadító hatalma, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban (14–20). Isten népét megtartotta az Úr, miközben Ninivét, majd a teljes nagy Asszíriát legyőzte Babilónia (Kr. e. 612.; Kr. e. 609). Népek jönnek és mennek, Isten népe marad. Ez a kegyelem.**

Róma 14,1–4

455. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Isten népe körében minden MEGÚJULÁS, „reformáció”, Isten Igéjéhez kötött.

– 1. Amikor az egyetlen, élő Istenre, az Ő szavára kezdünk el figyelni, akkor Ő kézbe veszi, vezeti, hordozza, megtartja népe életét.

Így történt ez Ászá, Jósáfát, Jóás, Ezékiás, és most Jósiás király idejében is.

Ez a megújulás mindig Isten szavának, Igéjének felfedezésével, olvasásával, tanulmányozásával kezdődik.

Mi az Ige írott formájához férünk hozzá, de hittel olvasva megszólal abból Isten aktuális üzenete; – a törvényből az evangélium, a szabályból a féltő szeretet, a korlátból a védelem, az intésből az élet Istenének megtartó kegyelme (8–10).

– 2. A templom javítása során találták meg Jósiás hűséges, bizalmat élvező munkásai (7) a mózesi törvénykönyvet.

Isten szavára, Igéjére mindig az elődök örökségének megbecsülése során találhatunk rá, a „látható egyházban”.

Akármilyen omladozó és szánalmas is, testi szemekkel látva, ez az örökség.

Ahogy megbecsüljük, elkezdjük javítani a „régit”, közben adatik, Isten cselekvése által az „új”.

Az elődök örökségének teljes megvetésével csak öncélú, önmegvalósító újítgatást művelünk, ahol mi vagyunk a főszereplők, még az Igére hivatkozva is (1–7).

– 3. Isten Igéjét olvasva bűnbánatot tartunk, megszaggatjuk ruháinkat, mert tévelygésünk tagadhatatlanná lesz: nem ismerjük, nem értjük, nem jól értjük; – nem alkalmazzuk azt egyszerre személyesen magunkra és népünkre (közösségi és személyes értelmezés együttesének hiánya); – valamint nem éljük meg mindazt, amit Isten kijelentett nekünk (11–13).

„Tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát!” (Márk 12,24) – hangsúlyozta Jézus.

– 4. Hiszen Isten Igéjének szíve, amiért megszólal, nem más, mint Isten szabadító hatalma, amit Ő megmutatott Jézus Krisztusban, és amit elhívott, hivatalos szolgáin keresztül hirdet meg; – itt éppen Hulda prófétanőn keresztül.

A törvényben ott van az evangélium.

Jósiáson és népén könyörült az Úr, nem hozott rájuk veszedelmet, pedig ott táncoltak a szakadék szélén.

Kellett a korlát, de még inkább kellett Isten szabadító hatalma, amely ezt a szabadító korlátot, Isten Igéjét fontossá tette számukra (14–20).

Isten népét megtartotta az Úr, miközben Ninivét, majd a teljes nagy Asszíriát legyőzte Babilónia (Kr. e. 612.; Kr. e. 609).

Népek, hatalmasok, győztesek, emberek jönnek és mennek.

Isten népe marad.

Ez a kegyelem.

** Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Jósiás, Júda királya (Kr. e. 640–609 uralkodásának ideje 31 év) = Jeremiás, Zofóniás próféták működése.

Szerző: refdunantul  2018.06.05. 04:00