BIBLIAI EMBERTAN ez a fejezet. – 1. Egyszer valamilyen formában halálosan megbetegszünk. Ilyenkor nem marad el a kétségbeesés, még a hívő ember életében sem (1–7). – 2. Az ember mindig valami földöntúli jelet vár, hogy biztosan tudjon hinni. Még az élő Istentől is folyamatosan jeleket várnánk, hogy Ő igazolja magát nekünk (8–11). Mi kell még; – húsvét után? Tudunk–e hinni jelek nélkül, tudunk–e hinni akkor is, ha az események, tények, dolgok, azaz minden ellent mondana Isten jelenlétének és szeretetének? – 3. Az ember gyenge pillanataiban idegeneknek is kitárulkozik, ahogy Ezékiás palotája legbelsőbb zugait is megmutatta a babiloni királynak (12–13). Isten figyelmeztette őt ennek veszélyeire. –  4. Az ember rendkívül gyarló és önző. Lám, ő időt kapott az Úrtól. Aztán a jövendő generáció majdani nyomorúságának próféciáját hallva megnyugodott, miszerint akkor az ő idejében béke lesz; – a többi meg már nem őrá tartozik (14–19). – 5. Ilyen az ember! Úgy, ahogy van, megváltásra, Jézus Krisztusra szorul, újjáteremtésre; – nem elég a javítás, az átmeneti szervízelés.**

Róma 13,8–10

81. zsoltár

A teljes igemagyarázat:

BIBLIAI EMBERTAN az, amit ebben a fejezetben olvasunk, hiszen amit itt Ezékiás királyról megtudunk, az minden emberre, mindenkor jellemző.

– 1. Egyszer, valamilyen formában halálosan megbetegszünk.

Ilyenkor nem marad el a kétségbeesés, még a hívő ember életében sem, akármennyire is palástolná azt.

A hívő embernek ugyan van menedéke, ezért imádkozhat, ahogy ezt Ezékiás király is tette, sírása után; – és kaphat még a hívő ember haladékot, tovább végezheti rábízott feladatát, teljesebbé teheti életét; – de ez akkor is csak haladék (1–7).

Előbb–utóbb meghalunk, még a feltámasztott Lázár is a halálra támad fel (János 11).

– 2. Az ember mindig valami földöntúli jelet vár, hogy biztosan hihessen.

Még az élő Istentől is folyamatosan jeleket várnánk, hogy Ő igazolja magát nekünk.

Ez a csodavárás Isten népét is veszélyezteti.

Mi kell még; – húsvét után?

Ezékiás király ráadásul öncélú és értelmetlen jelet kért, hogy megbizonyosodhasson Isten ígéretének valódiságáról (8–11).

Tudunk–e hinni jelek nélkül, tudunk–e hinni akkor is, ha az események, tények, dolgok, azaz minden ellent mondana Isten jelenlétének és szeretetének?

– 3. Az ember gyenge pillanataiban idegeneknek is kitárulkozik, ahogy Ezékiás, palotája legbelsőbb zugait is megmutatta a babiloni királynak (12–13).

Isten figyelmeztette őt ennek veszélyeire.

Nagy kérdés: – kire, mikor, mi tartozik; – mi az, amiről szóljunk, mi az, amiről hallgassunk; – mi az, ami csak ránk tartozik, mi az, amit soha nem mutogatunk.

Ezek a kérdések nem az őszinteség vagy a képmutatás témakörébe tartoznak, hanem alapvetően emberi kérdések, de csak hitben válaszolhatók meg igazán.

– 4. Az ember rendkívül gyarló és önző.

Még a hívő Ezékiás is.

Lám, ő időt kapott az Úrtól, aztán figyelmeztetést is, sőt próféciát a jövőre nézve; – és a jövendő generáció majdani nyomorúságát hallva megnyugodott, miszerint akkor az ő idejében béke lesz; – a többi meg már nem őrá tartozik (14–19).

Sajnos így gondolkozunk mindannyian: még az én időmben kitartson, aztán utánam a vízözön…

– 5. Ilyen az ember! Úgy, ahogy van, megváltásra, Jézus Krisztusra szorul, újjáteremtésre.

Nem elég a javítás, az átmeneti szervízelés.

** Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Ezékiás, Júda királya (Kr. e. 715–686 uralkodásának ideje 29 év, Manassé Ezékiás alkormányzója Kr. e. 697–686 között 11 évig) = Ézsaiás próféta működése.

Szerző: refdunantul  2018.06.03. 04:00