EMBERILEG SEMMI ESÉLY! – 1. Az asszír követek szószólója azzal érvelt,* hogy Ezékiás király hiába támaszkodik Istenére, saját bölcsességére, katonai erejére, vagy Egyiptom segítségére (19–25); – mindez hiábavaló, esélytelen. Az asszír követ nyíltan harsogta, hogy nem fogja őket megmenteni senki, mert ők „kicsik”**. – 2. Ezékiás követei, majd maga a király is, megszaggatták ruháikat (36–37). Igen, ez az egyetlen esély: – belátni, hogy kicsik és esélytelenek vagyunk, legyőzhetnek bennünket bármikor; – bizony nincs, aki megmentsen és a segítségünkre siessen. – 3. Most itt álljunk meg! A fejezet is itt végződik. Egy imádságos, szusszanásnyi szünetet tartsunk ennél a gondolatnál. Olyan nagy hangú mindenki. Az egyházban is olyan magabiztos, okos mindenki, energiavámpírként harsogva a saját igazát, „tuti” meglátását. Még Istent emlegetve is a maga hangját hallatja az ilyen; – az Úr helyére ülve. Itt tényleg csak porba roskadva, megszaggatott ruhában gyászolva remélhetnénk megújulást. Minden emberi erőlködést feladva, megadással várhatjuk az Úr szabadítását (Jeremiás siralmai 3,26). Minden „több” innen csírázhat ki.

Róma 12,9–21

234. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázhathoz:

* Szanhérib asszír király az északi országrész elhurcolása, majd Főnícia és Filisztea legyőzése után a déli országrész és Jeruzsálem ellen indult (Kr. e. 701).

Az asszír és a júdai király követei találkoztak egymással (17–37).

Az asszír követek, a lakosok számára is érthető nyelven (26–27) félemlítették meg a júdai királyt, annak követeit és az egész várost.

** Az asszír követek azt harsogták, hogy Izráel „kicsi”: bölcsességével, haderejével, segítségeivel, Istenével együtt kicsi.

Szerző: refdunantul  2018.06.01. 04:00