Az események értékelését adja itt az Ige, mégpedig úgy, AHOGY AZT AZ ÚR LÁTJA. – 1. Az északi országrészt fogságba hurcolta az Asszír király, Salmaneszer, mert Hóséa király megtagadta az asszírok által kirótt adófizetést, és az egyiptomi Szó fáraóhoz fordult segítségért. Kr. e. 722-ben az asszírok bevették Samáriát, három évi ostrom után (1–6). A felszínen hatalmi játszmák folynak. – 2. De az események valódi okát az Úr látja, azokat kézben tartja, hiszen Ő a történelem Ura is. Mindez azért történt, mert Izráel elhagyta szabadító Urát, és mint egy parázna, más népek más „isteneit” és szokásait vette át, gonosz dolgokat művelt, így méltatlanná lett az Úr nevéhez, ügyéhez (7–12). – 3. Hiába figyelmeztette őket az Úr, hiteles próféták által, ők nem az Úrra hallgattak (13–14). Aki pedig megveti az Urat, az hiábavalóságok után szalad és élete is hiábavalóvá lesz, „kárba” vész (15). – 4. Mégis, Júda törzse megmaradt; – noha ez a törzs sem volt különb (18–19). Ez a kegyelem. Júda megmaradása Jézus Krisztusra mutat. Isten irgalmazni akar népén.*

Róma 12,1–8

164. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten meghagy egy maradékot, amiből az új hajtás fakadhat.

Minden esemény mögött ott van az adott esemény isteni oka és magyarázata.

Isten népe számára pedig minden fájó eseményben is ott feszül a kipattanó kegyelem.

Most nem értjük, de majd megértjük (János 13,7).

Szerző: refdunantul  2018.05.31. 04:00