TENNI, AMIT LEHET. – 1. Jótám, júdai királynak végig apja, a beteg Azarjá, (Uzzijá) király árnyékában kellett szolgálnia, noha valójában ő kormányzott. Azt tette, amit helyesnek látott az Úr, de a pogány áldozóhalmok tovább működtek (34), mint ahogy mindig is kísértett és kísért a pogányság ezen a világon. A legnagyobb nyomora ennek a világnak maga a bűn: nincs „tökéletes” helyzet és lehetőség. – 2. Az a kegyelem, hogy az Isten embere ennek ellenére tette, amit tehetett, az Úr megtartó irgalmában bízva, noha nem ő, hanem apja volt a hivatalos király: – Tartotta magát (37), amikor arám királya, Recín, és az arám (szír) párti északi király, Pekah megtámadták országát; – közben felépítette az Úr házának felső kapuját, az un. benjámini kaput (Jeremiás 20,2), amellyel ellensúlyozni próbálta a pogány áldozóhalmok befolyását (35).** – 3. Nincs „recept”, nincs olyan helyzet, amelyik mindenkinek jó lenne, nincs annyi „tőke”, amennyiből mindenkinek elegendő juthatna (Tisza István). De hittel, az Úr megtartó, szakadékokat áthidaló kegyelmébe kapaszkodva mégis építhetjük az Ő országát, a magunk helyén, alázatos háttérben is. SDG.

Róma 11,17–24

236. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a válságos időszakot belülről láttatja Hóseás próféta könyve. De a felszínen látható eseményeknek is sok üzenete van.

** Eközben az északi országrészben halomra gyilkolták egymást az arám és asszírbarát királyok (8–31).