Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3). Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3). Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez. Isten ajándéka a hit. De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”. Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot. Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána (1–3). Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is. Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit (4–9). Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17). Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

Róma 10,14–21

485. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) AZT TETTE, AMIT HELYESNEK TART AZ ÚR.

– 1. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3).

Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3).

Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez.

Isten ajándéka a hit.

De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”.

Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot.

Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána.

Ez a nyugati világ tragédiája, míg keleten pontosan tudják és gyakorolják ezt (1–3).

– 2. Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is.

Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit.

Erre azonban a templomi adományok nem biztosítottak elégséges bevételt, hiszen a papok és léviták megélhetését is ebből biztosították.

Így hosszú évtizedekig nem történt semmi a templom javítása ügyében (4–9).

Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17).

Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

– 3. Jórám azonban nem járt teljesen az Úr útján.

Nem szüntette meg az áldozóhalmok idegen kultuszait (4).

A templom kincseit, életük védelmében, odaadta az arám királynak (18–19).

Élete végén nem hallgatott a prófétai szóra (2Krónikák 24,20–22).

Végül saját udvari emberi ölték meg őt (20–22).

Kár, áldott élet lehetett volna Jóás király élete, csak az a „csak” ne lett volna, miszerint az Úrnak élt, „csak” az áldozóhalmokat nem szüntette meg (4).

Mindig ezzel a kis, diplomatikus engedménnyel kezd el dagadni a nagy és halálos baj kelése is.

Kell a „diplomatikusság”, az átgondolt, árnyalt, bölcs vezetés; – de bizonyos ügyekben, főként az Úr ügyében, csak tiszta és egyértelmű döntések születhetnek.

Szerző: refdunantul  2018.05.26. 04:00