ILLÉS UTOLSÓ NAPJAI ITT. – 1. Az Úr akarata volt az, hogy Illést magához vegye. Isten az övéit magához ragadja, akárcsak Illést, akarata szerint, a kellő időben, valamilyen „forgószélben”. Ez azt jelenti, hogy „nem kellemes” módon történik az elmenetel, nincs „szép” távozás, még „elragadtatással” sem; – de van hitben történő távozás, az Úrral, az Úrban, az Úrhoz (1). – 2. Illés bejárta, elmenetele előtt életének, és népe életének nagy állomásait: a Hóreb hegye után (1Királyok 19,8), most Gilgálon, Bételen, Jerikón át jutott el a Jordán folyóhoz, ahol száraz lábbal kelt át, mint tették Józsué idejében. Nem olcsó nosztalgia ez, egy elmenni készülő ember részéről, mert Isten küldte Illést ezekre a helyekre. Illés Isten nagy tetteinek helyeit járta újra, hogy hitben erősen távozhasson el innen. Járd csak be újra személyes életed áldott helyeit, ahol megtapasztaltad az Úr jelenlétének hatalmát. Több ez, mint nosztalgia, mert nem az elmúláson keseregsz, hanem az örök élet bizonyosságában erősödsz (1–8).*

Róma 6,12–23

467. dicséret

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

– 3. Illés hite erős, mert Isten Lelke vele van.

Illés csodái jelzik, hogy vele az erős Isten.

Ma Jézus Krisztus feltámadásának csodájára tekintve tapasztaljuk ugyanazt, és bizony látványos csodák nélkül is tapasztaljuk az Isten ugyanakkora erejét.

Ez még nagyobb dolog! (8).

– 4. Illés mögött állandóan ott van Elizeus.

Miért?

Követi Illést, pedig Illés szeretne egyedül lenni, és háromszori próbálkozásra sem tudja „lerázni” magáról (2).

Így kénytelenül mentek ketten együtt (8).

Elizeus akar Illés utódja lenni (9).

De Illés az utódlására vonatkozóan még nem tudja az Úr válaszát, ezért nyitva hagyja a kérdést, és az Úrra bízza a folytatást; – azt is, hogy vajon az emberi akarat találkozik–e Istenével (10).

Mi elmegyünk, és még életünkben ott „tolakszanak” az utódok.

Hagyjuk Istenre a döntést ebben is.