Akár magasban vagyunk, akár már lezuhantunk, egyként érvényes, hogy az élő Istentől várjuk a segítséget, a gyógyulást, szükség esetén a bölcsességet dolgaink elengedéséhez, ügyeink méltó utódra ruházásához. Ahazjá király tehetetlen, de saját korában „népszerű”, idegen bálványistenektől várta azt, amit csak az egyetlen Istentől várhatna. Ebben vagyunk ma is. Az „idegen”, az „izgalmasan ismeretlen és titokzatos”, népszerűsített istenek kellenek ma is, akiket üzletiesen tálaltak, de akik csak rászednek minket. A saját, minket éltető, érdemteleneket megtartó, kegyelmét kijelentő Urunk helyett, paráznán idegen „istenek” segítségét várjuk ma is. A keresztyénségen belül is gyakran esünk az „idegen istenek” tiszteletének bűnébe: – népszerű sztárkegyesek „imádásán” keresztül; – vagy hatásos kegyességi irányzatoknak hódolva; – esetleg a szigorú tanfegyelem agresszióját képviselve esünk ugyanebbe a tévedésbe (3–4). Urunk, feltámadott Jézus Krisztusunk, könyörülj!**

Róma 6,1–11

431. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Izráel királyainak listája

Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 931–910 uralkodásának ideje 22 év)

Nádáb, Izráel királya (Kr. e. 910–909 uralkodásának ideje 2 év)

Baasá, Izráel királya (Kr. e. 909–886) uralkodásának ideje 24 év)

Élá, Izráel királya (Kr. e. 886–885) uralkodásának ideje 2 év)

Zimri, Izráel királya (Kr. e. 885 uralkodásának ideje 7 nap)

Tibni, Izráel királya (Kr. e. 885–880 uralkodásának ideje 6 év, Omrival együtt pártoskodva mind a 6 évet)

Omri, Izráel királya (Kr. e. 885–874 uralkodásának ideje 18 év, ebből Tibnivel együtt pártoskodva 6 évet)

Áháb, Izráel királya (Kr. e. 874–853 uralkodásának ideje 22 év) = Illés próféta működése.

Ahazjá, Izráel királya (Kr. e. 853–852 uralkodásának ideje 2 év) = Illés próféta működése.

Jórám, Izráel királya (Kr. e. 852–841 uralkodásának ideje 12 év) = Illés próféta működése.

** A teljes igemagyarázat:

KIHEZ FORDULSZ: A MAGASBAN, VAGY HA LEZUHANTÁL?

– 1. Van, akit ránézésre gyengének tartunk; – gyengébbnek, mint az elődjét.

Móáb azonnal felbátorodott és elpártolt Izráeltől, amint Áháb után a gyengébb kezűnek tűnő Ahazjá lett az északi király.

Igen, ahol gyengébb kezet éreznek az emberek, a népek, ott azonnal felbátorodnak arra, hogy nemcsak szabadságjogaikat, hanem saját önző, terhelt dolgaikat is képviseljék.

Tehát az irgalmas és szelíd ember is legyen Istennek kedves módon bátor és szigorú (1).

– 2. Ez azért fontos, mert ha nincsenek korlátok, kiesünk a magas erkélyről, és a magasból nagyot lehet zuhanni; – ahogy Ahazjá, izráeli király is majdnem halálra zúzta magát.

Sokféleképpen zúzhatjuk össze magunk és mások életét, de a magasban főként kellenek a korlátok, az óvatosság és az alázat.

Nem is beszélve arról, hogy aki kizuhant, az összetöri magát, ágynak dől, beteg és tehetetlen lesz, az emberek pedig azonnal leírják.

Egy királynál, egy vezetőnél ez végzetes, saját magára, az ügyre, népére, a rendre, „mindenre” nézve (2).

– 3. Akár magasban vagyunk, akár már lezuhantunk, egyként érvényes, hogy az élő Istentől várjuk a segítséget, a gyógyulást; – szükség esetén a bölcsességet dolgaink elengedéséhez, ügyeink méltó utódra ruházásához.

Ahazjá király tehetetlen, kitalált, de saját korában „népszerű”, idegen bálványistenektől várta azt, amit csak az egyetlen Istentől várhatna.

Ebben vagyunk ma is.

Az „idegen”, az „izgalmasan ismeretlen és titokzatos”, népszerűsített istenek kellenek ma is, akiket üzletiesen tálaltak, de akik csak rászednek minket.

A saját, minket éltető, érdemteleneket megtartó, kegyelmét kijelentő Urunk helyett, paráznán idegen „istenek” segítségét várjuk ma is.

A keresztyénségen belül is gyakran esünk az „idegen istenek” tiszteletének bűnébe: – népszerű sztárkegyesek „imádásán” keresztül; – vagy hatásos kegyességi irányzatoknak hódolva; – esetleg a szigorú tanfegyelem agresszióját képviselve esünk ugyanebbe a tévedésbe (3–4).

Urunk, Illésünk, feltámadott Jézus Krisztusunk, könyörülj!

Szerző: refdunantul  2018.05.15. 04:00 komment

süti beállítások módosítása