HOGYAN HIRDETHETJÜK MA AZ ÚR ÜZENETÉT? Míkájehú próféta esete segít a válasz megfogalmazásában – 1. Csak azt mondhatjuk tovább, amit Isten Igéjéből kaptunk, megértettünk, megragadtunk (14). – 2. Soha nem szólhatunk úgy az Úr nevében, hogy direktben tetszeni, vagy beolvasni akarunk másoknak, mert mindkét esetben olcsó módon kiszolgáljuk a hallgatókat, vagy saját magunk gyarló emberi indulatát. Nem akarunk sem kedvezni, tetszeni, sem dorgálni, mert egyik módon sem akarunk szándékosan hatni (13–16). – 3. Az Úr nevében mondott szavainkért vállaljuk a felelősséget, azért megaláztatást, szenvedést is elhordozunk, noha soha senkiről nem mondjuk ki, hogy a másik hamis próféta, és csak mi vagyunk az igazak. Ezt majd az Úr nyilvánvalóvá teszi (18–28). – 4. Nem konkrét ügyekben mondunk tanácsot az Úr nevében, miszerint menj, vagy ne menj, ezt tedd, vagy azt tedd! Ugyan kivételes esetben erre is vonatkozhat a prófécia. Isten általunk közölt beszéde azonban arra a lelkületre mutat rá, amit eleve megítél az Isten, ami hitetlen, gonosz, halálos, „áhábi”… (1–8).

Róma 4,13–25

349. dicséret

A teljes igemagyarázat:

HOGYAN HIRDETHETJÜK MA AZ ÚR ÜZENETÉT?

Míkájehú próféta esete segít válasz megfogalmazásában

– 1. Csak azt mondhatjuk tovább, amit Isten Igéjéből kaptunk, megértettünk, megragadtunk.

Vagyis nem látomás és egyéb csodás módon, hanem szentlelkes értelemmel befogadott üzenetet adhatunk tovább, amely személyessé lett számunkra is.

Az üzenet így csak akkor adatik, ha naponta tanulmányozzuk az Úr üzenetét, és hitünk egyre érettebbé fejlődik (14).

– 2. Soha nem szólhatunk úgy az Úr nevében, hogy direktben tetszeni, vagy beolvasni akarunk másoknak, mert mindkét esetben olcsó módon kiszolgáljuk a hallgatókat, vagy saját magunk gyarló emberi indulatát.

Nem akarunk sem kedvezni, tetszeni, sem dorgálni, mert egyik módon sem akarunk szándékosan hatni (13–16).

– 3. Az Úr nevében mondott szavainkért vállaljuk a felelősséget, azért megaláztatást, szenvedést is elhordozunk, noha soha senkiről nem mondjuk ki, hogy a másik hamis próféta, és csak mi vagyunk az igazak.

Ezt majd az Úr nyilvánvalóvá teszi, nemcsak az események alakításában, hanem Őtőle kapott erőnkben, hitelességünkben, szelíd határozottságunkban is (18–28).

– 4. Nem konkrét ügyekben mondunk tanácsot az Úr nevében, miszerint menj, vagy ne menj, ezt tedd, vagy azt tedd!

Ugyan kivételes esetben erre is vonatkozhat a prófécia.

Isten általunk közölt beszéde azonban arra a lelkületre mutat rá, amit eleve megítél az Isten, ami hitetlen, gonosz, halálos, „áhábi”… (1–8).

* A teljes igemagyarázat:

HOGYAN HIRDETHETJÜK MA AZ ÚR ÜZENETÉT?

Míkájehú próféta esete segít válasz megfogalmazásában

– 1. Csak azt mondhatjuk tovább, amit Isten Igéjéből kaptunk, megértettünk, megragadtunk.

Vagyis nem látomás és egyéb csodás módon, hanem szentlelkes értelemmel befogadott üzenetet adhatunk tovább, amely személyessé lett számunkra is.

Az üzenet így csak akkor adatik, ha naponta tanulmányozzuk az Úr üzenetét, és hitünk egyre érettebbé fejlődik (14).

– 2. Soha nem szólhatunk úgy az Úr nevében, hogy direktben tetszeni, vagy beolvasni akarunk másoknak, mert mindkét esetben olcsó módon kiszolgáljuk a hallgatókat, vagy saját magunk gyarló emberi indulatát.

Nem akarunk sem kedvezni, tetszeni, sem dorgálni, mert egyik módon sem akarunk szándékosan hatni (13–16).

– 3. Az Úr nevében mondott szavainkért vállaljuk a felelősséget, azért megaláztatást, szenvedést is elhordozunk, noha soha senkiről nem mondjuk ki, hogy a másik hamis próféta, és csak mi vagyunk az igazak.

Ezt majd az Úr nyilvánvalóvá teszi, nemcsak az események alakításában, hanem Őtőle kapott erőnkben, hitelességünkben, szelíd határozottságunkban is (18–28).

– 4. Nem konkrét ügyekben mondunk tanácsot az Úr nevében, miszerint menj, vagy ne menj, ezt tedd, vagy azt tedd!

Ugyan kivételes esetben erre is vonatkozhat a prófécia.

Isten általunk közölt beszéde azonban arra a lelkületre mutat rá, amit eleve megítél az Isten, ami hitetlen, gonosz, halálos, „áhábi”… (1–8).

Szerző: refdunantul  2018.05.12. 04:00