EGYÉBKÉNT TÉNYLEG „ELÉG” VOLT! (4) – 1. Amibe igazán bele lehet fáradni, az maga a puszta tény, a bűnrontotta világ „hasadtsága”, ahol vagy „megöljük” egymást valamiként, vagy a mindent összemosó szennyes áradatba fulladunk bele. Ez a „vagy–vagy”. Minden vita, veszekedés, harc, háború igazából erről szól. – 2. Ebben a nyomorúságban hirdetjük, hogy mi vagyunk az igaz próféták, és a másik a hamis, mi vagyunk az igaz hívők, a másik csak vallásos; – most nem is megyek tovább ebben. Engem is kérdeztek már régebben vendég–gyülekezet tagjai, hogy a mi gyülekezetünk hívő, vagy csak „református”. Nem tudtam, mit feleljek hirtelen, de azért ösztönösen védekező állásba helyezkedtem, mielőtt felemlik a „kardjaikat” és lekaszabolnak. – 3. De éppen ebben a káoszban, minket is körülvevő „harcban” kell Illés erőtlen erejével hirdetni: Az Úr az Isten, aki Jézus Krisztusban megváltott, aki lehajolt megfáradt és még tiszta tankegyességünkben is foltos életünkhöz; – felemelt minket, magához ölelt, megetetett, erőt adott, kellő időben pedig hazahív.*

Róma 2,1–10

93. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Boldog, aki hadakozás helyett le tud roskadni ez előtt az Úr előtt, hogy aztán az Ő kegyelmében megerősödve, Őt hirdethesse és élhesse.

Nem a másik ellen harcolunk, hanem az Urat hirdetjük.

Az igaz és hamis prófétákat többek között ez különbözteti meg egymástól.

Szerző: refdunantul  2018.05.06. 04:00