HOGYAN, KINEK MUTATJA MEG MAGÁT AZ ÚR! – 1. – Illés itt önhitt: egyedül én maradtam meg az igaz hitben (22). – Illés itt kegyetlenül radikális! Nagy kérdés, mikor a „vagy–vagy” végleteiben lehet hűségesen szolgálni az Urat (21), és mikor az Óbadjáhú féle árnyaltabb, de hitelesebb hűség a járható út, amit ugyanúgy megáldhat az Isten (18,3–4). – Illés gőgösen gúnyolni kezdte a tehetetlen Baal prófétákat (27), látva a maga sikerét; később azonban már ő is hívő emberhez méltatlan, tehetetlen depresszióban kesergett (19,4). – 2. Isten azonban Illés méltatlansága ellenére is megmutatta a maga hatalmát és az idegen istenek totális tehetetlenségét. Ez itt a lényeg: sokan megtudták akkor is, hogy az Úr az Isten (36–40). – 3. Akkor így mutatta meg Isten az Ő kizárólagos hatalmát, ma másként teszi ezt. Akkor ott volt az Isten, ahol tűz csapott le az oltárra, és megemésztette, nemcsak az áldozati állatot, hanem a hívő sereg „kegyes indulata” által a hamis Baal prófétákat is (36–40). Ma csakis ott van az Isten, ahol a krisztusi szeretet tüze melegít; – nem éget, végképp nem elemészt. Mert sem az Úrért, sem másokért nem kell emésztődve lángolni! Végképp nem kell értelmetlen áldozatokat hozni! Nem kellenek az olcsó csodamutatványok sem, ahol a víz is meggyullad! (34–35) Jézus Krisztus áldozata elég!

Róma 1,16–32

206. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.05.05. 04:00