Hogyan éltünk, küzdöttünk és sáfárkodtunk a ránk bízottakkal? Ne felejtsük el, valahol mindnyájan „uralkodunk”. – Joggal rettent meg maga a kérdés is, mert sok vétek, tévesztés, hiányosság terhel bennünket. – A bűn lényege mindig ugyanaz, megnyilvánulása ezer: hátat fordítani az élő Istennek (9) és utálatos módon „idegen isteneket” imádni (23–25). – Bűneink kihatnak utódainkra (10–18; 2Mózes 20,5), de saját vétkeink miatt veszünk el (22). Isten ítélete elől nem lehet menekülni, semmiféle ajándékkal, semmiféle álruhában (1–4). – Milyen mélység, Isten népe „szakadt”, és mindkét király, Jeroboám és Roboám is azt teszi,* amit rossznak tart az Úr (22), ráadásul állandóan háborúskodtak (30). Nem olyanok voltak, mint Dávid, aki attól volt különb, hogy kegyelmet nyert (8). Minden kegyelem.

Filippi 2,1–11

468. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* I. Jeroboám, izráeli király, Kr. e. 931–910 (22 esztendő).

Roboám, júdai király, Kr. e. 931–913 (17 esztendő).

Szerző: refdunantul  2018.04.28. 04:00