Az előző fejezet vége, és ez a fejezet is kihangsúlyozza, hogy Mózes és szolgatársai ELVÉGEZTÉK azt a munkát, amit Isten rájuk bízott (39,32). – 1. Mindent elvégeztek, és mindent úgy végeztek el, ahogy az Úr megparancsolta nekik (39,43). Az Isten békességét tapasztalja meg az ember, ha valamit el tud végezni ebben a világban, mégpedig Isten akarata, indítása, jótetszése szerint. Mennyei tapasztalat ez, az Isten áldásának valósága, az öröklét előíze ebben a múlandó világban, ahol semmi sem kész igazán, és semmi sem tökéletes. – 2. Éppen ezért micsoda kegyelem, hogy Ővele ebben a világban is megtapasztalhatjuk a menny maradéktalan tökéletességét és örömét. Ilyenkor egy pillanatra valóban meg kell állni, pihenni, hálát adni, „élvezni” az öröklétből való kóstolót. Ezért felállították a kijelentés sátrát, megáldották a papokat, és örültek az Isten áldó jelenlétének (1–33). – 3. Aztán indulni kellett tovább (34–38). Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). De az Úr vezetését követve, az Ő erejével és örömével zarándokolunk tovább, a krisztusi megérkezés felé.

2Korinthus 3

350. dicséret

Szerző: refdunantul  2018.04.07. 04:00