ELÉG. – 1. Isten népének boldog tapasztalata ez az „elég”, mert az Úr gondoskodik az Ő ügyéről, kiválasztott népéről, rajta keresztül a világról. Isten mindig eleget ad. Isten a szent sátor építéséhez is elégséges adomány összegyűjtésére indította fel népét, amely az egész munka elvégzéséhez elegendő lett, sőt még maradt is. – 2. Amikor Illés prófétával együtt azt éreznénk, hogy elég volt a terhekből, és már-már feladnánk az erő felettinek tűnő megbízatásunkat (1Királyok 19,4), akkor jusson eszünkbe ez a bátorító Ige: „Elég néked az én kegyelmem…” (2Korinthus 12,9). – 3. Isten mindig ad annyit, amennyire aznap szükségünk van, még a legnehezebb próbatételek idején is, miközben nem terhel bennünket erő és tűréskereteink felett (2Korinthus 1,8), hiszen Ő jól ismer bennünket. Sőt, Isten úgy ad pont annyit, amennyi aznapra kell, hogy még annak a pont annyinak van feleslege is, ami örömmel tölt el, ami megerősít és felbátorít, felüdít és fellelkesít és tovább vihető másnapra (Máté 14,20).* 

2Korinthus 1,1–11

185. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
* Így maradt meg az ötezer ember megvendégelésekor tizenkét tele kosár kenyér (Máté 14,20).
Vegyük észre a „pont annyira elég”–ben ezt a mégis többet!

Szerző: refdunantul  2018.04.03. 04:00