Az illatáldozati oltárt (1–10) akácfából készítették és bevonták arannyal, a szarvaival és a hordozásához szükséges aranykarikákkal együtt. Egy méter magas volt, félszer fél méter széles, felül négyzet alakú (1–4). Az illatáldozati oltárt a szentek szentjét elfedő kárpit elé kellett elhelyezni (5). Áron naponta kétszer mutatott be rajta illatáldozatot, amikor a lámpatartón található mécseseket rendbe hozta (7).* A napi rendszeres illatáldozat bemutatása biztosította a napi rendszeres kegyességet, imádságot, az Isten színe előtt. Mert igenis kellenek olyan fix idők, alkalmak, helyek, ahol látható módon megéljük hitünket, akkor is, ha rohanunk, ha a gondolataink máshol tekeregnének is. Ma már minden hívő ember felé szent elvárás ez. Csak akkor lehet életünk „illatos”, kedves Isten és az emberek előtt (2Korinthus 2,15), ha rendszeresen megállunk „konkrét, tetten érhető, tevékeny” egyéni és közösségi imádságban és igeolvasásban az Úr előtt. Tesszük–e ezt? Az áldott Isten áldását kérjük ezzel életünkre, mert Őnélküle semmit sem tehetünk (János 15,5).

Máté 26,30–56

334. dicséret

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

Más áldozatot ezen az oltáron nem mutathattak be (9).

Az illatáldozat alkotóelemeit később olvashatjuk (34–38).

Évente egyszer az áldozati állat vérével bekenték az illatáldozati oltár szarvait, megtisztítva azt (10).

Szerző: refdunantul  2018.03.27. 04:00