JÉZUS KRISZTUS MONDJA: „Aki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék” (János 7,37). – 1. Sokféle szomjúságtól szenvedünk a puszta létben: testi, lelki, szellemi, hitbeli szomjúság gyötör minket. Bizony a kín zúgolódásra is kísérthet bennünket (1–3). Ravasz László, neves igehirdetőnk és egyházvezetőnk hangsúlyozta, hogy nem hívő ember az, akit nem bántanak a kiszáradt életek, az egymást üldöző emberárnyak, akik Isten és egymás nélkül akarnak élni, pedig Isten és egymás számára lettek teremtve. – 2. Isten azonban vizet fakaszt a pusztában (4–8). A víz felüdít, megtisztít, éltet! Isten nem hagy eltikkadni és nem engedi, hogy határainkon túl hitetlenné kísértsen bennünket a szomjúság kínja. – 3. Nem Mózes, hanem Isten cselekszik itt Mózes által. Az élő vizet Jézus Krisztus adja, Igéje és Lelke által! Az élő víz Ő maga! Ez a víz túlcsordul rajtunk, mások felé. Milyen jó, hogy az Ő győzelmes, élő vizet ajándékozó kezei örökké felettünk magasodnak, amit nem kell Áronnak és Húrnak tartani, mint Mózes kezeit, mert az Ő kereszten és feltámadás után, mennybemenetelekor kitárt keze és megváltó szeretete soha nem fárad el (8–16).

Máté 22,1–14

489. dicséret