JÁKÓB SOKAT DOLGOZOTT, MÁSOKNAK, MÁSOKÉRT. –  1. Az odaadó, kitartó, hűséges munkát megáldja az Isten. Jákób szorgalmán azonban Lábán gazdagodott meg. Isten emberének életében ez „törvényszerű”: másokért él, önzetlenül (25–31). – 2. Eljön azonban az a nap, amikortól kezdve már nem lehet csak másokért gürcölni, mert a kiszabott esztendők letelnek, és mérlegelni kell, hova helyezzük a hangsúlyt; – kire, mire, nincs már időnk, hiszen a ránk bízottakkal kell foglalkoznunk. Ettől kezdve Isten embere is az övéire koncentrál, meg magára, mert szolgált már eleget másoknak. Ez nem bűn, hanem a szolgálat ívének része. Ezzel a váltással nincs gond, ha hitben hozza meg az ember (31). –  Jákóbnak azonban még sokat kell érlelődnie, mert egyelőre nem tud csak az Úrra hagyatkozni. Sőt, inkább a maga szorgalmában, ügyességében, technikáiban bízik, mint Istenében (31–43). –  Akkor áll be a fordulat, amikor mindent elenged az ember, és mindent az Úrtól vár majd. Ezt a döntést Jézus Krisztus hozta meg maradéktalanul. Mi az Ő döntéséből, az Ő hitéből élünk.

Máté 12,22–30

127. zsoltár