STEN NÉPÉRŐL ÉS A NÉPEKRŐL. Csak egyet tudunk itt kiemelni a fejezet gazdag üzeneteiből (a többi az interneten olvasható). – 1. Isten sok nép közül kiválasztotta Ábrahámot, Izsákot és utódait. Ábrahámnak sok gyereke született később (1–4), de Izsáknak adott mindent (5–6). – 2. Ezt a mindent Isten azért adja, hogy a ránk bízottak mellett másoknak is jusson belőle. A kiválasztásban ott van a többiek, mindenki iránt érzett szeretet. – 3. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt kiválasztottuk a kölyök magyar vizslánkat (aki azóta már tisztesen aggastyán lett), sok kis vizslakölyök közül választottuk ki, de nem azzal a szándékkal, hogy a többi „vesszen”, hanem azzal az indulattal, hogy Istenem, a többinek is adj gondos gazdit. – 4. A kiválasztottság csak ezzel a lelkülettel élhető meg: Add Uram, hogy általunk a többieknek is jusson, és mindenek előtt a többiek is megismerhessenek Téged, mint örök, irgalmas, mennyei Gazdát! (5–6).

Máté 10,16–28

338. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN NÉPÉRŐL ÉS A NÉPEKRŐL.

– 1. Isten ígérete úgy is beteljesedett, hogy nemcsak a zsidó népet tette naggyá az Úr,

– hanem sok nép tekintett Ábrahámra, mint ősatyjára. Izmáelen keresztül az arab törzsek (12–18);

– Sára halála után, Ketúrá nevű feleségétől született gyerekein keresztül korabeli népek is, például a midianiták (4);

– vagy menyén, Rebekán keresztül az arámiak;

– és unokáján, Ézsaun keresztül az edomiták.

Ezek a népek mind megfeleltethetők a Közel–Kelet mai népeinek (1–4).

– 2. Isten azonban kiválasztotta Ábrahámot, Izsákot és utódait.

Ábrahámnak sok gyereke született később, de Izsáknak adott mindent.

Ezt a mindent Isten azért adja, hogy a ránk bízottak mellett másoknak is jusson belőle.

A kiválasztásban ott van a többiek, mindenki iránt érzett szeretet.

Amikor tizenhárom évvel ezelőtt kiválasztottuk a kölyök magyar vizslánkat (aki azóta már tisztesen aggastyán lett), sok kis vizslakölyök közül választottuk ki, de nem azzal a szándékkal, hogy a többi „vesszen”, hanem azzal az indulattal, hogy Istenem, a többinek is adj gondos gazdit.

A kiválasztottság csak ezzel a lelkülettel élhető meg: Add Uram, hogy általunk a többieknek is jusson, és mindenek előtt a többiek is megismerhessenek Téged, mint örök, irgalmas, mennyei Gazdát! (5–6).

A többi mind–mind Isten dolga!

A kijelentett, jogos ítélet is!

Ne merészeljen senki ebben tovább spekulálni…

– 3. Lám, már akkor is harcban álltak egymással ezek a sokféle népek, kezdettől fogva, és ebben egyik sem különb a másiknál.

Elkeserítő ténye az az emberi bűnnek, ahogy Rebeka fel is kiált, mi értelme így az emberi életnek? (22).

– 4. Ugyanakkor van látható különbség is ebben a harcban.

Jákób azért küzd, gyarló módon ugyan, hogy övé legyen az elsőszülöttségi jog, meg az Isten áldása, de mégis életének magasabb értelmét keresi, addig Ézsau csak a tál lencsefőzelékre koncentrál!

Miért „hajtasz”?

A tál lencse fontos lehet, de önmagában árnyékszékbe valóan kevés.

A mennyei többet azonban csakis az élő Isten adhatja, kegyelemből (27–28).

– 5. Ismét mondom, van látható különbség, noha mindannyian nyomorult, kegyelemre szorult emberek vagyunk!

Mégis, van különbség!

Izmáel nemzetségéről annyit összegez az Ige, a maga tömörségével, hogy ezek szembeszálltak a testvértörzsekkel is.

Soha nem általánosítunk, de ezek szerint egy „nemzetségnek” is van markáns jellemzője, amely évszázadokon át meghatározza „kultúrájukat” (16,12).

Létezhet „olyan”, ahol az ellenségeskedés, az erőszak, a hódítás a fő jellemző? Jó ez? Csak kérdezem…

Már az is nagy dolog, ha van olyan kultúra, amelyik legalább hirdeti az „irgalom és szelídség” fontosságát, ha nem is tudja maradéktalanul megélni azt (12–18).