ISTEN ÍGÉRETE. – 1. Isten beteljesítette ígéretét. Mindenben úgy cselekedett, ahogy megmondta. Ábrahám és Sára hitetlen nevetését megszégyenítette az Úr (5). Jézus Krisztus feltámadásába ezek az ígéretek végérvényesen beteljesedtek. Nincs más kapaszkodónk, mint egyedül ez. Isten értünk cselekedett és cselekszik, minket megelőzően, üdvözítő ígérete szerint. Ezért lakomára fel! (8) Ez lakoma, nem buli, de igenis öröm, bőség, asztalközösség, tele reménységgel (1–8). – 2. Isten ígérete egyértelművé tette szándékát. Isten kijelent, kiválaszt, elkülönít, lehatárol; – de ezzel nem feltétlenül vet el az Úr másokat. Sőt, értük küldi el a választottakat. Lám, itt is egyértelművé teszi Isten, hogy Izsák kapja a kiválasztottság nagy áldását és terhét, de az Úr Hágárról és Izmaelről is gondoskodni fog (13). Vedd észre, Isten forrást fakaszt számodra (19), nem vet el! Az övé vagy, így a legtikkasztóbb időkben is látni fogod beteljesedett és kiteljesedő ígéreteinek forrását (9–21). – 3. Isten ígérete megbékít. Csak az élő Istenbe vetett hittel lehetséges az, hogy egymás mellett tudjunk élni, mindannyian jövevények, egymást tisztelve, egymással szövetségben, az Úr előtt leborulva (22–34).

Máté 8,23–34

300. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN ÍGÉRETE.

– 1. Isten beteljesítette ígéretét.

Mindenben úgy cselekedett, ahogy megmondta.

Ábrahám és Sára hitetlen nevetését megszégyenítette az Úr (5).

Jézus Krisztus feltámadásába ezek az ígéretek végérvényesen beteljesedtek.

Nincs más kapaszkodónk, mint egyedül ez.

Isten értünk cselekedett és cselekszik, minket megelőzően, üdvözítő ígérete szerint.

A körülmetélés, a keresztség jelzi (4): enyém vagy, elvehetetlenül (Róma 8,38–39).

Ezért lakomára fel (8), ahogy Ábrahám és a tékozló fiú apja is nagy lakomát rendezett (Lukács 15,23).

Ez lakoma, nem buli, de igenis öröm, bőség, asztalközösség, tele reménységgel (1–8).

– 2. Isten ígérete egyértelművé tette szándékát.

Isten kijelent, kiválaszt, elkülönít, lehatárol; – de ezzel nem feltétlenül vet el az Úr másokat.

Sőt, értük küldi el a választottakat.

Lám, itt is egyértelművé teszi Isten, hogy Izsák kapja a kiválasztottság nagy áldását és terhét, de az Úr Hágárról és Izmaelről is gondoskodni fog (13).

A „többi” az Úr dolga…

A telkemet kerítéssel övezem, mert azt mindenképpen tisztán akarom tartani, mert ott a hitem és értékrendem szerint akarok élni, családommal, olykor visszavonulni, elrejtőzni, hogy aztán nyitott szeretettel léphessek ki onnan a többiek közé megint egy időre…

Milyen döbbentes kép: Hágár nem látja a forrást, pedig ott van mellette.

Vedd észre, Isten forrást fakaszt számodra, nem vet el!

Az övé vagy, így a legtikkasztóbb időkben is látni fogod beteljesedett és kiteljesedő ígéreteinek forrását (9–21).

– 3. Isten ígérete megbékít.

Csak az élő Istenbe vetett hittel lehetséges az, hogy egymás mellett tudjunk élni, mindannyian jövevények, egymást tisztelve, egymással szövetségben, az Úr előtt leborulva.

Ez a megbékélés nem önfeladás, de mindenek egybe mosása, hanem valóságos megbékélés, mert az Isten szeretetében és rendjében megélt megbékélés.

Egyébként bedaráljuk egymást…

Abímelek és Ábrahám szövetségében el lehetne még mélyedni: itt ugyanis sok veszély fenyeget, nagyon emberi, nagyon ingatag, érdekalapú ez a megbékélés, olyan adok–kapok jellegű, ezért nem lehet tartós (22–34).

Szerző: refdunantul  2018.01.18. 04:00 komment

süti beállítások módosítása