A HIT LEBORULÁS ISTEN ÉS EGYMÁS ELŐTT. – 1. Ábrahám három férfit látott, a nappali hőség elviselhetetlen idején. Ilyenkor messze kíván az ember minden vendéget. Akkor más volt még a rend, vagyis volt elemi rend. Ábrahám felkelt a hőségben, eléjük futott­­­, leborult előttük, és a vendéglátás szabálya szerint ellátja őket, először víz, lábmosás, néhány falat, majd a lángos és a borjú. Ábrahám azzal is kifejezi tiszteletét, hogy nem vesz részt az asztalközösségben, vagyis ez nemcsak az elkülönülés, hanem a tisztelet jele is. – 2. A hit mindig itt kezdődik, segíteni azokat a keveseket, akiket az Úr elénk küld, tisztelő szeretettel segíteni, vagyis nemcsak „tömni”, hanem „meghallgatni”, „megszólítani”, emberi, szerető hangon. Ilyenkor mindig az Urat vendégeljük meg, Ővele van közösségünk (Zsidókhoz írt levél 13,2). Aki azonban az emberek előtt nem tud leborulni, az Isten előtt soha nem fog. – 3. Az Ő jelenléte pedig rendkívüli ígéreteket, lám Izsák ígérete (9–11), és irgalmas közbenjáró könyörgéseket bíz ránk ebben a világban (16–28), kételkedést, nevetést nem megengedve (12–15).

Máté 7,24–29

274. dicséret