ÁLDOTT AZ ISTEN – 1. Négy keleti király megtámadott öt kánaáni városkirályságot, legyőzték őket, lakóit foglyul ejtették, a városokat kifosztották. Így került fogságba Ábrahám unokaöccse, Lót is (1–12). Szükség van az áldott Isten irgalmas jelenlétére, mert az Éden kertjén kívül „erővel” dőlnek el a dolgok azóta is. – 2. Ábrahám is ügyes taktikával, éjszakai rajtaütéssel verte meg a győztes keleti királyok seregét, visszaszerezte a zsákmányt, megszabadította Lótot is. Ábrahám itt mégis az isteni szabadítás eszköze lehetett; – hiszen nem támadott, csak védekezett, és az övéi segítségére sietett. Ez így is van rendjén. Ahol nem támadnak, de hittel védekeznek, ott az áldott Úr szabadítást ajándékoz a kellő időben övéinek (13–16). – 3. Az itteni győzelmek és „szabadulások” azonban mindig csak időlegesek. Ezért sem fogad el Ábrahám semmit a Lót miatt megsegített, de züllött város javaiból győzelmi ajándékként. Ugyanakkor elfogadja Jeruzsálem pap–királyának, Melkisédeknek áldó szavait, hiszen Ábrahám tudja, hogy a Magasságos Isten segítette őt győzelemre. A kenyér és a bor az áldott Isten látható, konkrét áldásának megjelenítése, amely ugyanakkor hirdeti, hogy eljön majd az az áldott, örökkévaló király, akinek kenyere és bora az örök életre táplál bennünket; – vagyis nemcsak időleges, hanem maradandó szabadulást ajándékoz nekünk (17–24).*

Máté 6,25–34

266. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Az áldás hitből fakadó, Isten kezébe helyező felkiáltás: Áldott Ábrahám, és áldott a Magasságos Isten, aki a győzelmet adta!

Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek, amivel a papnak kijáró tisztességet adta meg, és az áldást viszonozta.

Ezt a mozzanatot elemzi olyan nagyfontosságú tényként a Zsidókhoz írt levél 7. része, amely Melkisédekben a Messiásnak egy típusát látta.

Ehhez a látáshoz azonban volt még egy összekötő láncszem, a Zsoltárok 110,4; amelynek messiási vonatkozású kijelentése úgy értelmezendő, hogy a Jeruzsálemben trónoló Messiás majd a Melkisédek „rendje”, azaz módja, tiszte szerint pap lesz, vagyis király és pap egy személyben.

Melkisédek, az egykori jeruzsálemi papkirály, a Magasságos Isten szolgája tehát a Zsidókhoz írt levél szerzője előtt a Messiás jellegzetes előképe (típusa) volt.

Melkidések története szemlélteti: a Messiás még Ábrahámnál is nagyobb, mert az ősatya a tizedadásban megalázta magát a „Messiás” előtt.

Szerző: refdunantul  2018.01.11. 04:00