ISTEN SZÖVETSÉGE. – 1– Tény, hogy Isten, a „nehéz” helyzetben az ember oldalára állt, és szövetséget kötött vele. Isten áldását, jóváhagyását adta arra, hogy a „megroppant, bűnös világban” az állatvilág az ember uralma alatt álljon. Az uralom azonban ebben a világban mindig szigorú határok közötti „elsőség”; – csakis irgalommal, tisztelettel élhető meg. Többek között erre a korlátra utal a vér tilalma, amit Jézus Krisztusban nem kultuszi szabályként élünk meg, hiszen sokkal többről van itt szó: Ember, „használod” a másik életét, hogy élhess, de nem rendelkezel az élet felett, – nem tiéd a másik ember, aki a „szolgálatodra” van, de még az az állat sem, amit megehetsz. Intsen alázatra, hogy mások „áldozatából” élhetsz (1–8). – 2. Isten velünk szövetséges szeretetére nagy szükség van! Elkezdődött a teremtett világ sóhajtozása, amelyet látva pótcselekvésekbe, szégyenletes részegségekbe menekülünk, hogy kibírjuk. A magunkét szajkózva is „önittasan” menekülünk (18–29). – 3. Ez a sóhaj megváltás után kiált (Róma 8,22). Isten szövetsége kegyelmet, megoldást, szabadulást ígér, és látható jeleit is adja ennek, nemcsak a szivárványban. Az ígéret beteljesedett, „hamarosan” kiteljesedik, a jelek pedig erőt adnak, még a nyomorúságban is (9–17).

Máté 5,33–42

286. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Megérintetten néztem, AMIKOR APÁM KISGYEREKKOROMBAN CSIRKÉT VÁGOTT, elnyiszálta a nyakát, ledobta a földre, és nyomorult állat még a kert végéig futott, begyén a fejével, amíg kivérzett.

Na, ma se áltassuk magunkat, hogy nagyüzemi körülmények között „emberségesebb”, mert láttam már közelről azt is.

– 1 Tény, hogy Isten, a „nehéz” helyzetben az ember oldalára állt, és szövetséget kötött vele.

Isten áldását, jóváhagyását adta arra, hogy a „megroppant, bűnös világban” az állatvilág az ember uralma alatt álljon.

Az uralom azonban ebben a világban mindig szigorú határok közötti „elsőség”; – csakis irgalommal, tisztelettel élhető meg.

Többek között erre a korlátra utal a vér tilalma, amit Jézus Krisztusban nem kultuszi szabályként élünk meg, hiszen sokkal többről van itt szó: Ember, „használod” a másik életét, hogy élhess, de nem rendelkezel az élet felett, – nem tiéd a másik ember, aki a „szolgálatodra” van, de még az az állat sem, amit megehetsz.

Intsen alázatra, hogy mások „áldozatából” élhetsz (1–8).

– 2. Isten velünk szövetséges szeretetére nagy szükség van! Elkezdődött a teremtett világ sóhajtozása, amelyet látva pótcselekvésekbe, szégyenletes részegségekbe menekülünk, hogy kibírjuk.

Ha mélyen belegondolunk a világ „sorába”; – tobzódva, önzően menekül itt mindenki, a tisztelet meg egyre fogy, és egyik ember „alantasabbá” lehet a másiknál.

A magunkét szajkózva is „önittasan” menekülünk.

Sokféle ok lavinája ez... (18–29).

– 3. Ez a sóhaj megváltás után kiált (Róma 8,22).

Isten szövetsége kegyelmet, megoldást, szabadulást ígér, és látható jeleit is adja ennek, nemcsak a szivárványban.

Az ígéret beteljesedett, „hamarosan” kiteljesedik, a jelek pedig erőt adnak, még a nyomorúságban is (9–17).

Szerző: refdunantul  2018.01.06. 04:00