NOÉ KEGYELMET NYERT, EZÉRT IGAZNAK TARTOTTA ŐT AZ ISTEN (Róma 1,16–17). – 1. A bárkába bevitt állatok számában olvasható különbözőségek a szentírót dicsérik, aki mindent igyekezett átadni, amit ő maga is úgy vett másoktól (1Korinthus 15,1–3). Ez a hűség: az elődöktől vett örökség megbecsülése, majd újragondolása, – amely áldássá lesz (1–4). – 2. A tiszta és nem tiszta itt még nem kultuszi értelemben olvasható, hanem úgy, hogy az ember komolyan vette azt, ami számára valami oknál fogva félelmetesnek, vagy veszélyesnek tűnt. Nem kacérkodott egy határon túl azzal, ami aggasztóan titokzatos. Hol a szent kíváncsiság és a szent félelem közötti határvonal? Mindenesetre, az ember szemében „tisztátalannak” tűnő is kap helyet a mentőbárkán. Ez a kegyelem: Isten kegyelme másként gondolja...  (1–4). – 3. Noé kegyelmet nyert Istennél, de ez a kegyelem megváltoztatta őt. Ez az „igazság” éltet, megújít, üdvözít (5–13).* – Az egyetlen „igaz” által mi is kegyelmet nyertünk, igazak és hűek lehetünk.

Máté 5,17–26

212. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Noé igaz voltát mutatja az, hogy mindent pontosan, engedelmesen elvégez, feleselés, kapkodás, ijedtség nélkül.

Noé igaz volta az egész családja számára szabadulást jelent, amikor a teremtéskor szétválasztott vizek „fent” és „alant” újra összecsapnak (5–13).

Szerző: refdunantul  2018.01.04. 04:00