AZ ŐSEVANGÉLIUM. – 1. Istentől elszakítva, kiűzve az Éden kertjéből, visszatér és úrrá lesz rajtunk a káosz. A gonosznak engedve, Istenre nemet mondva, az életre mondtunk nemet, és csak a rosszra van „kényszeres szabadságunk” (22-24). – 2. Istentől elszakítva átkozottak vagyunk, sokszor mi magunk is „csúszómászókká” leszünk, és port eszünk, mint a kígyó; – egymással és a gonosszal állandó harcban állunk; – rosszabb esetben a gonosz hatalmát már nem is érzékeljük; – fájdalommal szülünk meg mindent, uralkodunk egymás felett, miközben megtapasztaljuk a hiábavalóság átkát, munkánk eredménytelenségét; – végezetül a halál hatalmát (14–19). – 3. Isten azonban nem hagy bennünket ebben az állapotban. Noha a magunk erejéből nem térhetünk vissza az „Édenkertbe” (24), Ő azonban segítségünkre siet. Az asszony utóda Jézus Krisztus az ősi kígyó fejére tapos (15), legyőzi a gonosz hatalmát. Isten pedig az embernek báránybőrből ruhát készít (21), felöltöztet, óv a „hazaérkezésig” is. A mi igazi ruhánk, az Isten bárányának ruhája (János 1,35), maga Jézus Krisztus. Íme, az Ószövetség evangéliuma is Jézus Krisztusról tesz bizonyságot.

Máté 3,1–12

193. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.12.29. 04:00