A GONOSZ MUNKÁJA. – 1. Van gonosz, van rossz, van halál. Isten eleve a rossz, a káosz halálos örvényéből emelte ki a teremtett világot. A gonosz konkrét megjelenése a láthatatlan teremtett világban már megtörtént engedetlenség bukásából ered (Ezékiel 28,11–15). Ezért már az Édenkertben is van tiltás (1–3).  – 2. A gonosz kísért! A gonosz leplezi magát, kígyó képében. A gonosz ravasz, még Isten szavát is megkérdőjelezi, sőt mi több, ellene mond annak, vagyis hazudik, és rászedi az embert, hogy Isten akarata és saját üdvösséges élete ellenében cselekedjék, önmagát istenítve (4–5). – 3. A gonosz hatalmasabb az embernél, ezért legyőz. Így az ember a maga erejéből enged a kísértésnek, a sokféle csábításnak, és önmagát teszi istenné (6). – 4. A gonosz hatalma nyomorúságba taszít, megalázó szégyent hoz ránk, elemi félelmet kelt, amit magabiztossággal palástolunk, miközben a felelősséget egymásra hárítva az ember menekül Istene, a másik ember, félelmei, a mezítelen kiszolgáltatottság és a halál elől (7–13). – 5. A gonosz hatalmasabb az embernél, de nem hatalmasabb a feltámadott Jézus Krisztusnál, aki legyőzte az ősi kígyót (356. dicséret 2. verse). Nézzünk fel Jézus Krisztusra! (Zsidókhoz írt levél 12,2)

Máté 2,19–23

290. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.12.28. 04:00