AZ ÁLLATOKRÓL, KARÁCSONYKOR. – 1. Az állatokat Isten teremtette. Számtalan fajtájú élőlény népesítette be a vizeket, a földet, a levegőt, mert így tetszett Istennek (20–22). – 2. Isten megáldotta az állatokat is. Ez azt jelenti, hogy Isten valamilyen formában számon tartja a föld állatait, még a csúszómászókat is, sőt szaporodásra és sokasodásra teremtette őket. Vagyis az állatok Isten ajándékai (22–25). Még Ninivében is gondja volt Istennek, külön az állatokra is, ahogy ezt Jónás szívére helyezte (Jónás 4,11). – 3. Ez kötelezettséget, felelősséget jelent az ember számára az állatok felé is. Létezik biblikus állatvédelem, amely nem egyenlő a hangsúlyokat tévesztő, jóléti társadalom állatvédelmi koncepciójával, hanem amely Isten akarata szerint, részben az ember szolgálatára rendelte az állatokat (1Mózes 9,3), de ennek lehetőségeit pontosan behatárolta az Ő Igéje. Szeretni az állatokat azt jelenti, hogy egyes csoportjukat békén hagyjuk, védve élőhelyüket; – másik csoportjuk alázatos szolgálatát hálával megbecsüljük; – és soha semmilyen állatot nem kínzunk, azokkal irgalommal bánunk. Ahogy bánik egy ember a saját állatával, olyan maga az ember is.* – A karácsonykor született Jézus Krisztus szüljön bennünket újjá, hogy irgalmunk egymás felé és minden teremtett élőlény felé áldássá legyen.

Máté 1,18–25

182. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Egyszer egy ismerősömet kérdeztem valakiről, mire az azt válaszolta, hogy egyszer szemtanúja volt annak, ahogy a szóban forgó személy egy macskát tövises kaktuszok közé dobott, és nem segített a vergődő állaton. Ugye, ezzel mindent elmondtam az illetőről? – kérdezte tőlem.

Szerző: refdunantul  2017.12.25. 04:00 komment

süti beállítások módosítása