ISTEN MEGMENT, MEGTART, EGYÉBKÉNT ELVESZÜNK. – 1. Nincs igaz ember egy sem (Róma 3,1–10). Isten tökéletes törvénye mindenkit halálra ítél. Nézz csak bele Jézus Hegyi Beszédének tükrébe (Máté 5–7), amely a törvény summáját, a Tízparancsolat „lelkét”, lényegét elénk tárta; – és máris érted, hogy ugyanolyan elveszett vagy, mint bárki más. – 2. Mi tehát nem kárhoztathatunk senkit, mert mi is kegyelemből, hit által élünk; – és mert nem tudhatjuk, hogy Isten mikor, miként könyörül majd a másikon, örök rendelése szerint; – vagyis, mert nem láhatjuk a másikat az Isten nézőpontjából. Isten az egyetlen, aki megítélve megmenthet és elveszthet. Jézus Krisztusban megmentett (János 3,16). Jakabnál is Isten megmentő szeretete szerepel az első helyen. – 3. Ítélkezni, itt azt jelenti, hogy kárhoztatni a másikat. Nem kárhoztathatok senkit, mert én is kegyelem alatt vagyok. De a kegyelem világosságában, féltő szeretettel és evangéliumi bizonyossággal figyelmeztethetem a másikat. Az egyház, prófétai szolgálatát, az élet beszédének örömhíréből és igazságából következő intést nem adhatja fel soha.

Ezékiel 46,1–15

325. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN MEGMENT, MEGTART, EGYÉBKÉNT ELVESZÜNK.

– 1. Isten törvénye mindenkit megítél, mert nincs igaz ember egy sem (Róma 3,1–10).

Isten tökéletes törvénye mindenkit halálra ítél.

Nézz csak bele Jézus Hegyi Beszédének tükrébe (Máté 5–7), amely a törvény summáját, a Tízparancsolat „lelkét”, lényegét elénk tárta; – és máris érted, hogy ugyanolyan elveszett vagy, mint bárki más.

A különbség csak abban van, hogy valaki látványosabbá teszi életében ezt az állapot, más valaki pedig „elbújva” haldoklik elveszettségében.

Ki az, aki tökéletes szeretettel szereti Istent és felebarátját? (Máté 22,37–40)

Jakab ugyanazt hangsúlyozza, mint Pál: mindnyájan elvesztünk.

Mi nem mondhatunk ítéletet a másikról, nem szólhatjuk meg a másikat, mert akkor a törvény fölé helyezzük magunkat, amely minket is megítél.

Végképp nem rágalmazhatjuk meg felebarátunkat, mert a rágalmazás mindig a saját önző érdekeink képviselete, a másik tönkretételének hazug és aljas módszerével.

– 2. Mi tehát nem kárhoztathatunk senkit, mert mi is kegyelemből, hit által élünk; – és mert nem tudhatjuk, hogy Isten mikor, miként könyörül majd a másikon, örök rendelése szerint; – vagyis, mert nem láthatjuk a másikat az Isten nézőpontjából.

Isten az egyetlen, aki megítélve megmenthet és elveszthet.

Jézus Krisztusban megmentett (János 3,16).

Jakabnál is Isten megmentő szeretete szerepel az első helyen.

– 3. Ítélkezni, itt azt jelenti, hogy kárhoztatni a másikat.

Nem kárhoztathatok senkit, mert én is kegyelem alatt vagyok.

De a kegyelem világosságában, féltő szeretettel és evangéliumi bizonyossággal figyelmeztethetem a másikat.

Az egyház, prófétai szolgálatát, az élet beszédének örömhíréből és igazságából következő intést nem adhatja fel soha.

Szerző: refdunantul  2017.12.19. 04:00 komment

süti beállítások módosítása