AZ ODAFENNVALÓKKAL TÖRŐDJETEK, NE A FÖLDIEKKEL. – 1. Ez nem azt jelenti, hogy „a földi” nem számít, ez a világ nem számít. Hogyan mondhatna ilyet az Isten, aki megteremtette és úgy szerette ezt a világot, hogy eljött közénk, itt szolgált, megváltott, egyszülött Fiát adta ezért a világért (János 3,16). Sőt, minden, ami az evangéliumokban az örök életre mutat, az elsősorban ezért a világért szólal meg, ezt a világot akarja megáldani (Bonhoeffer).* – 2. Az odafennvalókkal törődni azt jelenti, hogy ebben a világban kell teljes valónkkal jelen lenni, élni, szolgálni, örülni és hinni. Amíg megtart bennünket itt az Isten, amíg feladatot ad itt, ebben a földi világban; – addig „csak” az „ittlét” (dasein) a fontos. De ez az „ittlét” csak úgy lehet áldottan fontos, ha ebben az e–világi jelenlétben az odafennvalókra koncentrálunk.** – 3. Tulajdonképpen olyan ez, mint a böjt: hiszen ebben a földi világban élni olyan, mint egy folyamatos, nagyon kemény böjt.

Ezékiel 35

305. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Tehát nem arról van itt szó, hogy valamiféle hívő gőggel legyinteni lehet erre a világra, vagy ki kellene vonulni ebből a világból.

** Ez a koncentrálás, odafennvalókkal való törődés megvalósulhat például a rendszeres kegyességben, és mindabban, ami ezt a földi életet akarja szebbé, boldogabbá, megszenteltebbé tenni.

Az odafennvalókra igyekezni, a mindennapokban a megszentelődés útját jelenti.

Tehát: ebben a világban élünk, „két lábbal” a földön járunk, miközben az odafennvalókra koncentrálunk, állandó kapcsolatba vagyunk a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal, hogy ebben a földi világban, az életünkben és mások életében is megjelenjen az odafennvaló Krisztus, Igéje és Lelke által; – nemcsak a templomokban, hanem a munkahelyeken, a konfliktusokban, az élet sűrűjében is.