ISTEN NÉPE MINDIG A HÁLAADÁS ÖRÖMÉBEN ÉL (11). – 1. Hálát adunk, mert Isten alkalmassá tett minket, hiszen hiábavaló életünket megtisztította, sötétségben tapogatódzó botladozásunk fölött fényesség ragyogott fel (12). – 2. Hálát adunk, mert Ő szabadított meg minket abból a sötétségből, amely minden itteni fényesség ellenére csak szürke félhomály ebben a világban. Vagyis Isten megváltó szeretete átjárja ezt a világot, de túl is mutat azon. Isten átvitt minket az Ő szeretett Fiának országába. Megváltásunk, bűnbocsánatunk van (13). – 3. Hálát adunk, mert Isten Jézus Krisztusban testet öltött, megmutatta magát nekünk. Láthatóvá lett számunkra Jézus Krisztusban a láthatatlan Isten. Az Úr Jézus Krisztus, mint a láthatatlan Isten Fia, látható képmása, minden teremtményét „megelőzve”, öröktől fogva van; – de minden teremtménye életének csakis Ő ajándékozhat értelmet, tartást, örökséget, üdvösséget (15–17).*

Ezékiel 32

441. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 4. Hálát adunk, mert Ő az Úr, minden látható és láthatatlan valóság felett; – királyok, fejedelmek, hatalmak felett is.

Ő az Ura az egyháznak.

Ő az Ura személyes életünknek is.

Ő a történelem, a világ Ura.

Ő Úr a halál felett is.

Ez a tény minden reménységünk forrása.

Aki azonban nem ismeri el Őt Úrnak, az előbb–utóbb kárt vall (15–19).

– 5. Hálát adunk, mert Isten Jézus Krisztusban békességet szerzett abban a világban, ahol a gonosz mindent idegenné, ellenségessé torzít.

Tapasztaljuk ezt a „szétdobáló rontást” manapság is.

Áldott legyen az Isten, hogy nem ez lesz a végső tapasztalatunk, mert Isten a békesség Ura, ahogy ezt megmutatta a golgotai kereszten (19–22).

Ez a hálaadás szilárddá, az ismeretben gyarapodóvá, a szeretetben gyümölcstermővé tesz bennünket (9–11; 23).