Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek; – hanem AZÉRT TESZEK JÓT, mert üdvözültem. – 1. A jó cselekvése „következmény” és nem feltétel. Ez a Krisztus törvénye (1–2). – 2. A jó cselekvését konkretizálja is az apostol. – Hordozzuk egymás terhét szeretteink körében, majd a közvetlen környezetünkben (2), ezután tágítsuk a kört „mindenki” felé (10). – Vannak olyan terhek, amikkel másokat nem terhelhetünk, mert azokat nekünk kell elhordozni (5). – Ne gondoljuk magunkat többnek a kelleténél, mert ezzel megcsaljuk önmagunkat és joggal keltünk ellenszenvet másokban (3). – Tiszteljük tanítóinkat, különösképpen azokat, aki Isten Igéjének üzenetére, az evangélium örömére tanítanak és nevelnek bennünket. Becsüljük meg az ilyeneket (6).* – 3. A jó cselekvésének gazdag áldásai vannak, még akkor is, ha látszólag azokkal ebben a világban visszaélhetnek. Ez a Krisztus–hitből fakadó cselekvés szent kockázata, ami végül is maradandó áldásokhoz vezet (7–9).**

Ezékiel 29

459. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Hol van már ez a megbecsültség?

Hol van már a lelkipásztor méltósága, tekintélye, presztízse?

Összetett kérdésről van szó.

De ennek ellenére igaz: ahogy beszélsz a lelkipásztorodról, az vagy.

Még akkor is minősít ez, ha jogos lenne a panaszod.

A lelkipásztor azonban nem élhet vissza azzal a kegyelemmel, amit kapott…

** A krisztusi jó cselekvésének már ebben a világban is vannak gyümölcsei, áldásai.

A kegyelem ellenére, sőt éppen a kegyelemből következően a tetteinknek következményei vannak; – ebben a világban mindenképpen.

Ezért a jó cselekvésében meg ne lankadjunk.

Szerző: refdunantul  2017.11.28. 04:00