VALAMI MEGVÁLTOZOTT? – 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult. A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14). – 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően. Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17). Ettől kezdve minden megváltozott. Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk” (15–18). – 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, lelkész és gyülekezet viszonyában is. – 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk, és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12). Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk (19–20).

Ezékiel 24,15–27

137. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

VALAMI MEGVÁLTOZOTT?

– 1. Milyen áldott, krisztusi, „lelkesítő”, építő volt az a kapcsolat, ami az apostol és a galáciai gyülekezetek között kialakult.

Pál, betegsége miatt időzött közöttük, közben az evangéliumot hirdetve, több gyülekezet is megszülethetett ebben a tartományban.

Ezek olyan szeretettel vették körül az apostolt, hogy még a szemüket is kivájták volna, csakhogy segíthessenek rajta.

Talán valami kínzó szembetegségben szenvedhetett az apostol?

A Galaták megszerették Krisztust, és úgy szerették, tisztelték annak követét, Pált, mint Isten angyalát (13–14).

– 2. Aztán jöttek a bajkeverők, akik hitbeli, teológiai, kegyes érveket hangoztatva, de valójában irigység, emberi indulat, önzés, harag miatt elbizonytalanítottak némelyeket a gyülekezeti tagok között, az apostol hitelességét illetően.

Valójában a háta mögött bántották őt, mégpedig nem jó szándékkal (17).

Ettől kezdve minden megváltozott.

Ezért kérdezi az apostol: Hova tűnt az egykori, krisztusi, hittel és reménységgel teli „boldogságunk”? (15–18)

– 3. Sok ilyen tragédiát láttam már, házasságokban, családokban, munkahelyeken, barátságokban, gyülekezetekben, lelkész és gyülekezet viszonyában.

Valami megváltozott.

Először megfagy a levegő, elfogy a lelkesedés, már tényleg megbénul a szolgálat, és akár jogos is a kritika.

Közben a háttérben dolgoznak az egyéb „testvéri” vélemények, „sztár” okoskodók, unatkozó „élvezkedők”.

Rosszabb esetben a testvéri szeretet gyűlöletté és „gyilkos” indulattá torzul.

Ne szóljanak rám, hogy túlzok; – sok mindent láttam már az egyházban.

– 4. Az Úr kegyelme azonban nem mond le rólunk; – és a hitben járó apostol sem sértődött meg, nem adta fel, nem fáradt meg (12).

Az Úr továbbra is küzd értünk, fájdalommal szül bennünket újjá, hogy megelőlegezett kegyelme végre láthatóvá legyen rajtunk.

Fájjon, de változzunk végre, tényleg (19–20).

Szerző: refdunantul  2017.11.23. 04:00