ISTEN ISMERETÉTŐL SENKI SEM VÁLASZTHAT EL! (Róma 8,38) – 1. Milyenek voltunk? Nem ismertük az egyetlen, élő Istent, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát és megváltott bennünket. Bármi lehet bálvány, ami az életünk csúcsára kerül, ural, kényszerít, megkötöz, nem hagy békén (8). – 2. De az Úr kegyelméből, megismerhettük Őt, az egyetlen, élő Istent. Olyan ez, mint amikor felveszem a szemüvegemet, és végre látok. Ebben a világban szükségünk van arra a szemüvegre, arra a nézőpontra, amit az élő Isten Jézus Krisztusban adott nekünk (9). – 3. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Pál félti a galatákat attól, hogy visszaesnek a „pogányságba”. Mennyi „pogányság” kísért, fenyeget ma is bennünket: ószövetségi, másvallási, hitetlenségi, kegyességi „pogányság”; – amely „saját cselekményektől, érdemektől” várja a megváltást. De önmegváltás nincs (9–10). – 4. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Áldott, személyes hang ez (11). Személyes szeretetünkből fakadó aggódásunk áldott, de soha nem írhatja felül azt a bizonyosságunkat, hogy az Úr már egyszer megismert szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38); – hiszen ő előbb megismert, kiválasztott minket (9).

Ezékiel 24,1–14

129. zsoltár

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN ISMERETÉTŐL SENKI SEM VÁLASZTHAT EL! (Róma 8,38)

– 1. Milyenek voltunk?

Nem ismertük az egyetlen, élő Istent, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát és megváltott bennünket.

Ezért olyan isteneknek szolgáltunk korábban, amelyek nem azok, de mi imádtuk őket, hiszen irányították az életünket.

Ezek az „istenek” a bálványok.

Bármi lehet bálvány, ami az életünk csúcsára kerül, ural, kényszerít, megkötöz, nem hagy békén.

A világ minden „eleme” lehet „istenné”, azaz bálvánnyá (3).

Van is bőven belőlük (8).

– 2. De az Úr kegyelméből, megismerhettük Őt, az egyetlen, élő Istent.

Olyan ez, mint amikor felveszem a szemüvegemet, és végre látok.

Ebben a világban szükségünk van arra a szemüvegre, arra a nézőpontra, amit az élő Isten Jézus Krisztusban adott nekünk. Őbenne, a feltámadott Úrban másként, azaz „valóban” látjuk, értjük, éljük a világot (9).

– 3. Pál félti a galatákat, aggódik értük. Pál félti a galatákat attól, hogy az ószövetségi törvény, ünnepek, ritualizmus kötöttségéhez visszatérjenek.

Határozottan erre történik utalás.

Ravasz László szerint a ritualizmus pogányság.

Mennyi „pogányság” kísért, fenyeget ma is bennünket: ószövetségi, másvallási, hitetlenségi, kegyességi „pogányság”; – amely saját cselekményektől várja a megváltást.

De önmegváltás nincs (9–10).

– 4. Pál félti a galatákat, aggódik értük.

Áldott, személyes hang ez.

Igenis, van helye a keresztyénségben a személyességnek, az érzelmeknek is; – meghatározott körben és határokig.

Akit szeretünk, azt féltjük, annak a hitéért, az üdvösségéért is aggódunk, mert szeretnénk őket „odaát” is látni.

Ezt ne tagadjuk.

Noha tudjuk, hogy „odaát” minden „más” lesz (Máté 22,30); – de lehetetlen, hogy akik itt fontosak nekünk, „odaát” ne lehessenek azok, a Krisztusban (11).

Személyes szeretetünkből fakadó aggódásunk áldott, de soha nem írhatja felül azt a bizonyosságunkat, hogy az Úr már egyszer megismert szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38); – hiszen ő előbb megismert, kiválasztott minket (9).

Szerző: refdunantul  2017.11.22. 04:00