A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS KÉRDÉSEI az Ő követésére hívnak bennünket. – 1. Ezek a kérdések bűnbánatra indítanak (15–17), hiszen az Ő irántunk való szeretete mindig megelőzi a miénket (1János 4,19), és mérhetetlenül nagyobb a mienknél. Péter joggal gondol a fogadkozása utáni csúfos tagadásra, amikor Jézus így teszi fel kérdését: … „jobban” szeretsz-e engem? A mi szeretetünkkel nem megy „jobban” (15), csak az Ő megváltó szeretetével. – 2. Ezek a kérdések szolgálatra hívnak, a legszentebb szolgálatra. Jézus, Péter válaszai után, háromszori megbízatást ad neki (15–17). Minden Őt követőre vonatkozik (19): az Ő egyházának ügyében szolgálhatunk, kik-ki a maga elhívása szerint. Bizony, más lenne a világ, ha egymásnak nem farkasai, hanem őrző, legeltető pásztorai lennénk. – 3. Ezek a kérdések nehéz időket ígérnek a közeljövőre, de örök reménységgel (18–19). Itt konkrétan arról van szó, hogy Jézus Krisztust a követői a szenvedésben is követik. Nagy pofon ez a mai egyénre kihegyezett öröm–keresztyének számára, akik Jézus követésétől csak azt várják, hogy nekik „jó” legyen. Majd jó lesz: odaát!

Ezékiel 18,1–20

345. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS KÉRDÉSEI az Ő követésére hívnak bennünket.

– 1. Ezek a kérdések bűnbánatra indítanak (15–17), hiszen az Ő irántunk való szeretete mindig megelőzi a miénket (1János 4,19), és mérhetetlenül nagyobb a mienknél.

Péter joggal gondol a fogadkozása utáni csúfos tagadásra, amikor Jézus így teszi fel kérdését: … „jobban” szeretsz-e engem?

Az evangélista a három kérdésből kétszer is az isteni szeretet görög szavát, az „agapét” használja, miközben Péter válaszában mindig csak a „kedvellek” kifejezés („filosz”) szerepel, jelezve, hogy Jézus Krisztus mindent tud (17), ismeri a mi gyarló, hullámzó emberi szeretetünket, amivel az Ő ügyét is szeretjük, hacsak megváltó szeretete át nem jár bennünket.

A mi szeretetünkkel nem megy „jobban” (15), csak az Ő szeretetével.

– 2. Ezek a kérdések szolgálatra hívnak, a legszentebb szolgálatra.

Jézus, Péter válaszai után, háromszori megbízatást ad neki (15–17).

Minden Őt követőre vonatkozik (19): az Ő egyházának ügyében szolgálhatunk, kik-ki a maga elhívása szerint; – de mindenki „valamiben pásztor”, valamit rá bízott az Úr, a látható egyházban.

Ezen túl van egy fontos, általános értelme is ennek: Bizony, más lenne a világ, ha egymásnak nem farkasai, hanem őrző, legeltető pásztorai lennénk.

Ez mindenkire, az éppen ügyeletes elégedettekre és elégedetlenekre, minden kultúrára, vallásra, nemre, fajra vonatkozik!

– 3. Ezek a kérdések nehéz időket ígérnek a közeljövőre, de örök reménységgel (18–19).

Nemcsak azt vetítik előre, hogy amikor az ember megöregszik, mások öltöztetik fel, és tehetetlenségében már nem rendelkezik az ember saját magával.

Itt konkrétan arról van szó, hogy Jézus Krisztust a követői a szenvedésben, a hitvalló halálban is követik majd.

Nagy pofon ez a mai, egyénre kihegyezett öröm–keresztyének számára, akik Jézus követésétől csak azt várják, hogy nekik „jó” legyen.

Majd jó lesz: odaát!

Ebben a világban nyomorúságunk lesz; – de bízzunk, Ő legyőzte a világ urát (1János 3,8).

Szerző: refdunantul  2017.11.09. 04:00