MÁRIA SÍR; néz de nem lát; csak a maga bajával van elfoglalva (11–14). Igen, ilyenek vagyunk. – 1. Sírni sokféleképpen lehet. Ez itt nem egy evangéliumi, megszomorodó sírás (Máté 5,4), hanem nyafogás. – 2. Ezt a nyafogást azonban ne becsüljük le. Rengeteg olyan érzés, fájás, tüske, tövis gyötör bennünket ebben a világban, hogy nem a nyafogás, hanem az üvöltés lenne a célravezető. Na, de viselkedni kell, igenis kell! De legyen egy hely, „kívül”, ahol senkit nem terhelve (11), nemcsak evangéliumi, bűnbánati megszomorodással, hanem emberként is mersz, tudsz sírni, nyafogni, kiáltani, üvölteni egyet. Ez nem pszichológia, nem terápia, hanem egy olyan normális emberi igény, amit a mi Urunk nem vet el. – 3. Először emberré kell lenni, hogy nyomorult embervoltommal szembesülve meghallhassam a feltámadott Úr megszólító szavát: Miért sírsz? (15) Isten is emberré lett (1,14). Ezután van esély arra, akárcsak Mária, hogy felismerjük Őt (16), mint Megváltót (18), és elengedjük Őt a mennybe (17), hogy mielőbb visszajöjjön, az Ő ideje szerint, és teljessé legyen végre az élet.

Ezékiel 16,1–34

465. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.11.04. 04:00