„MI AZ, AMIT MOND: A KIS IDŐ?” (18) – 1. A tanítványok őszinték voltak, amikor beismerték, hogy nem tudják, Jézus mit ért „a kis idő” alatt. Mi hívő keresztyének mindenre pontosan tudjuk a választ. Lehet, hogy a világnak ebből is elege lett. Mindenre tudjuk a választ, miközben válaszaink sokszor köszönő viszonyban sincsenek a tapasztalati „valósággal”, arról nem is beszélve, amikor a saját életünk cáfol rá arra. Amit másoknál szóvá teszünk, az nálunk, mintha nem is létezne… Sokszor áldottabb hozzáállás lenne kimondani: Nem tudjuk… (Cselekedetek 1,7). Maga Jézus Urunk is ezt mondta erről a kis időről: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja…” (Márk 13,32) – 2. Kapaszkodjunk bele abba, amit tudunk! Isten örökkévaló, időfölötti, maga az idő is az Ő alkotása, ezért az örökkévalóság nem más, mint „örökkévaló jelen” (Pannenberg): „…az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.” (2Péter 3,8)* – 3. Jelek vannak (20–23). Az idők jeleire pedig a Szentlélek világosságában figyeljünk oda (Márk 13,28).

Ezékiel 2,1–3,3

156. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – 3. Jelek vannak.

Az idők jeleire pedig a Szentlélek világosságában figyeljünk oda (Márk 13,28).

Ezek a jelek most is intenek: Jézus Krisztus követőire sírás vár, a világ pedig örül; de bízzunk, mert Ő visszajön értünk, szomorúságunk pedig örök örömre változik, miközben minden kérdésünkre választ kapunk majd (20–23).

Olyan ez, mint a gyermekét megszülő asszony, a vajúdás kínjai az élet feletti örömmé változnak, amelyek minden szenvedést egy csapásra eltörölnek majd (21).

Szerző: refdunantul  2017.10.18. 04:00