VOLTÁL MÁR IGAZÁN ÉHES? – 1. Nem arra az éhségre gondolok, amit azért vállalunk, hogy az egészségünk, vagy a megjelenésünk érdekében csökkenjen a testsúlyunk.* – 2. De össze sem hasonlítható ez az önkéntes elhatározásból fakadó folyamatos „diéta” azzal a éhségérzettel, amikor azért éhezünk, mert ténylegesen nincs mit enni. Ekkor „bepánikol” a test, és velőig hatolóan elkezd szenvedni, védekezni, miközben számos testi folyamat indul meg a „hústestünkben”.** Egy ilyen konkrét testi megpróbáltatás során eltörpülnek a „jóléti társadalmak” mai kérdései az egyén kiteljesedéséről, szabadságáról, boldogságáról, életének értelméről, mert egy idő után csak enni és inni akarnánk…*** – 3. Jézus Krisztus pont ezt a tapasztalatot használja fel „képként” az Ő személyének, küldetésének megértetésére: Ővele kapcsolatban lenni olyan, mint ilyen éhesen „Őt enni és inni”. Az ember számára egyetlen esély csak az, hogy Ővele úgy „egyesülni”, mint ahogy az ételt és az italt magáévá teszi az éhező–szomjazó szenvedő. Persze ez az Ige, több mint kép és hasonlat, maga az egyetlen üdvösséges megoldás és megváltás, testnek és léleknek egyaránt, még akkor is, ha közben itt valami oknál fogva mégis éhen haltunk.****

Példabeszédek 10,17–32

450. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ez a „diétázós” próbatétel sem kellemes érzés, mert a hatékony fogyókúra lassú és hosszú „böjtöt” igényel, és ez megviseli a testet és az idegrendszert.

** Persze mindig az egész ember szenved, ennek a testi gyötrelemnek is számos lelki vonatkozása van, még inkább idegi, egy sereg testi reakcióval.

*** A testi éhezés és szomjazás egy bizonyos pontján bármit „széttépne” a nélkülöző, csak hogy ehessen és ihasson. Ettől kezdve nincs lelkizés. Hála Istennek, nekünk fogalmunk sincs erről a tapasztalatról.

**** Tegyük hozzá mindehhez: az Úr tudja, hogy mikor engedi el övéit ebből a világból, mikor engedi őket belehalni valamibe (nem meghalni, hanem belehalni valamibe, azaz innen elmenni). Ő tudja, mennyit bírunk, és mikortól nincs értelme életünknek ebben a világban időzni; – vagy azért, mert nem hagy tovább szenvedni; – vagy azért, mert amúgyis elvégeztük a feladatunkat; – vagy éppen azért, mert közben annyit változott körülöttünk a világ, hogy mi már abban nem találnánk a helyünket; illetve annyira megromlott a világ, hogy abban már nem is jó élni, és a nagy ítélet elől hazahív.

Szerző: refdunantul  2017.09.04. 04:00