Mindenhol, mindenféle formában ZÚGOLÓDÁST hallunk. – 1. Mindenki elégedetlen, semmi sem jó, minden pocsék. Persze tényleg sok minden nem jó. A zúgolódás természete azonban az, hogy a zúgolódónak soha, semmi nem lesz jó, még ha „tótágast” áll is a másik. A zúgolódás ó–emberi természetünk része, ami rombol, rosszindulatú, kérlelhetetlen és álnok, miközben „tele pofával” mondja, ömleszti ránk méltatlankodásának és felháborodásának elemésztő tengerét. A zúgolódás felforgatja, felégeti, megsüketíti a világot (41). – 2. Minden zúgolódásban van valami „istentelen”, valami örök lázadás a megváltás és a Megváltó ellen. Minden zúgolódás megbotránkozás Jézusban, akiben csak a názáreti ács fiát látjuk, és nem a Megváltót (42). – 3. Akinek ugyanis az Úr Jézus Krisztus a Megváltója, annak minden nap, minden körülmények között van miért hálát adnia, ezért mindig ez életének alaphangja, így soha nem zúgolódik. Persze észreveszi, és tevékeny szeretettel javítja azt, ami a saját helyén nem az Isten akarata szerint való, azaz nem jó.*

Példabeszédek 10,1–16

432. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Na, de senki sem jöhet az Úrhoz, ha az Atya nem vonzza az örök élet bizonyosságának öröméhez, és nem ad neki ebben a világban mindenkor hálaadó szívet, és nem törli el zúgolódó természetét (43–51). – Az Ő kegyelme nélkül marad a zúgolódás, amibe szép lassan majd belefulladunk. Ne így legyen! Könyörülj!

Szerző: refdunantul  2017.09.03. 04:00