Tihanyban, a szabadstrandon egy gyönyörű HOMOKVÁRAT LÁTTAM. – 1. Homokszobrász alkotása lehetett. Mestermű volt: bástyákkal, falakkal, lőrésekkel, kapukkal, tornyokkal, belső és külső udvarokkal megformálva. Mindenki csodálta, fényképezte, és még a gyerekek is kímélték. Aztán jött az éjszakai vihar, és másnapra nyoma sem volt a nagy gonddal és fáradtsággal megépített monumentális építménynek; – csak homokos, sáros iszap maradt utána. – 2. Vegyük komolyan Jézus Krisztus Igéjét, benne a féltő szeretettel teli figyelmeztetést! Vegyük komolyan az Őtőle kapott földi életünket, feladatunkat; – de ne tulajdonítsunk annak a kelleténél nagyobb fontosságot. Porszem az életünk, jelentéktelen, egy éjszakai vihar elmossa. – 3. Feltámadott Urunk azonban számon tartja népét, és benne a mi életünket is. De éppen ebben bízva, komolyan a fenti Igét, hiszen csak az marad meg az itteniből is az örök életre, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus követésében tettünk. Mi pedig mennyi hiábavaló dologért fáradozunk…

Példabeszédek 8,22–36

248. dicséret