ISTEN KEGYELMES NÉPÉHEZ! – 1. Szinte elkapnánk a tekintetünket, ahogy meglátjuk magunkat abban a tükörben, amit a próféta tart elénk (1–2). A világi és a lelki vezetők egyként hitetlenek (3–4). Isten hiába mutatja meg újból és újból, különböző módon igazságát, Isten népe és minden nép, az egész lakott föld egyre gonoszabb. Ez az, amit álnokságnak nevezünk (5–8)** – 2. Isten azonban másként döntött (9–20). Isten döntése megelőzött bennünket. Ez a döntés kegyelmi döntés. Isten az Ő népét megmenti, jogos haragja helyett, megnyitja népének szívét, akik egy akarattal, egy nyájként, örvendezve hívják segítségül az Urat, miközben gőgös kevélység által nem nyomorítják meg egymás életét (9–14). Isten pedig népével lesz mindenkor (17), és mindaddig, amíg örökkévaló országába haza nem viszi őket (20). Addig pedig ebben a világban sem engedi azt, hogy bármiféle ellenség látványos diadalt üljön népe fölött. – 3. Micsoda ígéret, micsoda kegyelem, amely Jézus Krisztusban már a miénk. Tényleg a miénk? Látszik rajtunk, hogy a miénk? Hiszen mindenképpen átformálja ez az ígéret azt, aki elfogadhatta annak gazdagságát. 

1Korinthus 15,35–58

5. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten népe számára konkrét bíztatást jelentett Zofóniás próféta szava, amely meghirdette Isten jogos ítéletét, de az abból való szabadulást is, rámutatva arra a végső szabadításra, amit Isten Jézus Krisztusban készített el nekünk.

** Álnok az, aki emberileg nem megváltoztatható, sőt egyre gonoszabb állapotba jut és juttat másokat (5–7). Segíthet–e ezen az állapoton az, ha Isten haragja egész hevét kiönti népére és a lakott földre? (8)

Szerző: refdunantul  2017.08.13. 04:00 komment

süti beállítások módosítása