PROKOFJEV első szimfóniája direkt klasszikus elvek, témák alapján komponált darab, a második szimfóniában azonban kitörnek a felkavaró disszonancia lüktető taktusai, ugráló dallamvezetései, amelyek a szimfónia legvégére gyönyörű harmóniában oldódnak fel. Elíhú harmadik beszéde majdnem ilyen, abban ugyanis a végén sincs feloldás. – 1. Elíhú beszéde azt hangsúlyozza, hogy Isten nem figyel az emberre, mit árt neki akár Jób bűne vagy jósága. Ezektől Isten nem lesz sem szegényebb, sem gazdagabb (1–8). – 2. Elíhú szerint Isten azért nem válaszol a sok elnyomás miatt kiáltozónak, mert a kiáltó csak panaszkodik szenvedésében, de nem fordul a teremtő Istenhez, vagyis mind hitetlenek. Szerinte Jób is ezekhez a kiáltozó haszontalanokhoz tartozik (9–14). – 3. Isten ennek ellenére mindent tud, látja Jóbot (14), ezért Elíhú szerint Isten még jobban meg fogja büntetni Jóbot! (15–16) Elíhú olyan durva, felkavaró, disszonáns, mint Prokofjev második szimfóniája, de legalább ott a végén kivirágzik a „harmónia”. Jézus Krisztus a végső megoldás.
1Korinthus 4,1–13
265. dicséret
Hozzáfűzés az igemagyarázatához:
* Ez nem az Isten szuverenitásának gondolata. – Noha abban igaza van Elífáznak, hogy bűnünk a másik embernek mindig árt valamilyen formában (8).
** – Elíhú a saját kegyetlenségét, durvaságát Istenre vetíti.
– Az emberi frusztrált, durva kegyetlenség Istenre vetítése: na ez a vallás; – bizonyos esetekben.
– Az emberek határtalanul kegyetlenek. Ma egy kéretlen, nem várt levelezéssel telt a napom. Belefutottam valamibe, óvatlanul. Mindenki kegyetlen, és ebben a felpörgött világban ez már egy levelezésből is kiderül. Pedig az illető csak váratlanul előtoppan, kitalált valamit, ő csak segíteni akart, csak jót akart, ő pontosan tudja, mit és hogyan kell tenni egy konkrét ügy megoldása érdekében, a mi nem létező pénzünkön; mégpedig olyan ügyről van szó, amelynek megoldásán mi már évek óta dolgozunk – és az illető nem ért, nem hagyja abba…
*** Isten válasza minderre Jézus Krisztus, mert „egyszer itt vége lesz”, és csak ott torkollik mindez áldott harmóniába, ahol Ő áll az út végén.
