Mielőtt megbotránkoznánk Jób panaszán, amelyben kutatja szenvedése okát, tisztázzuk azt, hogy JÓB ITT VALÓJÁBAN IMÁDKOZIK, csak ez az imádság a mai ember számára szokatlan. Pedig sok példát találunk az ilyen jellegű imádságra a Zsoltárok könyvében. – 1. Ez az imádság őszinte, de őszinteségében is leborul Isten előtt, mint aki bizonyos abban, hogy az Úr felett már senki más nincs, ezért csak Őneki lehet elmondani panaszunkat, elsírni kínjainkat, feltenni kérdéseinket. Jób kétségbeesett panaszáradata, amely első olvasatra perlekedő számonkérésként hat, valójában a legnagyobb hit, amely a legnagyobb nyomorúságban is hisz az Isten hatalmában, vagyis nem hátat fordít az Istennek, hanem a legreménytelenebb helyzetben is, még Istennel szemben is, Istenhez fordul. – 2. Így fogadjuk ennek az imádságnak legmegbotránkoztatóbb részét, az elejét (1–10), amelyben csak azért tesz fel megbotránkoztató kérdéseket Istennek, hogy ezeket az Úr színe előtt megfogalmazva végleg megszabaduljon ezektől a feltételezésektől.*

Cselekedetek 18,24–28

231. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – Vagyis nem lehet Jób szenvedésének oka az, hogy Isten élvezi Jób szenvedését (3); – sem az, hogy Isten is testi szemekkel lát, mint az ember (4–5), hiszen Isten nemcsak többet lát, hanem a teljes valóságot látja (Példabeszédek 16,2); – sem az nem lehet Jób szenvedésének oka, hogy Isten úgy kutatja az ember bűnét, mint ahogy Jób barátai Jób bűneit kutatták, noha Jób semmi konkrét bűnt nem követett el, vagyis ilyen értelemben volt Jób feddhetetlen, ami nem tökéletességet jelent (6–7).

– 3. Jób, szenvedései miatt megutálta életét, de még ebben a teljes elkeseredettségében is Isten szabadító keze után nyúl (1).

Jézus Krisztusban Isten szabadító keze mindenkor megragadható.

Szerző: refdunantul  2017.06.15. 04:00