DÁVID ÚJBÓL VÉTKEZETT, amikor saját erejét akarta felmérni és fitogtatni, ezzel pedig Istenbe vetett hite megkérdőjelezhetővé lett (11–13). Mindig ez az érzésem, amikor felmérjük a saját „egyházi” nyomorúságunkat, és azonnal soroljuk rá az emberi gyógymódokat, stratégiákat, technikákat, mert mi majd megoldjuk, megújítjuk magunkat. Igaz, hogy nyomorultak vagyunk, de mind a mai napig vagyunk, tehát minden megújulás valójában ott kezdődne, hogy áldjuk az Úr megtartó kegyelmét és örömmel arra hagyatkozva hűséggel szolgálunk Őneki. Nekünk is, Dáviddal együtt meg kell vallanunk: vétkeztünk, és a mi önhittségünk miatt sokan szenvednek, egyházban és világban egyaránt (17). Ugyanakkor Dáviddal együtt azt is valljuk, hogy egyedül az Úr kegyelme tart meg, ezért ettől kezdve nem emberekben, nem önmagunkban bízunk, hanem csakis az Úrban. Egymásban való bizalmunk forrása egyedül csak az Úrba vetett hitünk lehet (14–16).

Cselekedetek 15,12–21

117. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.06.03. 04:00