Van valami rettenetes abban, ahogy ELÉGTÉTELT AKARUNK legkisebb sérelmünkért is, a bosszúról nem is beszélve! – 1. Saul megölt néhány gibeóni embert (1), noha a gibeóniakat régi szövetség védte (Józsué 9,15–21). Ezért aztán a gibeóniak elégtételként azt kérték, hogy Dávid akasztasson fel hetet Saul fiai közül. – 2. Ez az emberi logika: ha bármiféle „kár” ért bennünket, akkor megfelelő engesztelés kell, hogy valamennyire megnyugodjunk. Jogi gondolkodásunk is ezt tükrözi. Nincs bocsánat és nincs irgalom. – 3. Az emberi bűn mindent leromboló, határtalan gonoszsága miatt a törvényi védelemre szükség is van, nem is beszélve a vitathatatlan örök értékek isteni rendjét védő törvényről. – 4. De ettől még az engesztelésért lihegő ember igen szánalmas, mert ez a lelkület azt feltételezi az elégtételt követelőről, hogy ő tökéletes.* – 5. Isten a mi gondolkodásunkhoz igazodva, elküldte egyszülött Fiát, hogy bosszúért lihegő természetünk végre kielégüljön, és megnyugodjunk Őbenne. Köszönjük, hogy egyszer és mindenkorra elégtételt szereztél nekünk. Szülj bennünket újjá, Urunk, hogy dicsérhessük a Te örök rendedet, élhessünk a Te dicsőségedre és mások javára.

Cselekedetek 13,23–37

421. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Noha egyedül csak az Isten tökéletes, egyedül Ő követelhetne engesztelést az embertől, megszámlálhatatlan nyílt és rejtett gonoszságáért. Csakhogy Istennek nem olyan gyarló, elégtételért lihegő a gondolkodása, mint az emberé.