MENNYIRE RENDÜLHET MEG EGY „KIRÁLY”? 1. A „király” is ember. Most Dávid számára a bánat és a gyász ideje jött el. Bement a belső szobájába, és keservesen sírt, hangosan meghalt fia nevét emlegetve. A „királynak” is joga van arra, hogy legalább a belső szobájában emberként viselkedjen (1–5). – 2. Dávid király azonban hívő ember volt, minden nyomorúsága ellenére is. Ezért tudta azt a fiát is így megsiratni, aki őt halálosan gyűlölte és az életére támadt (Máté 5,11). Dávid király hite abban is megnyilvánult, hogy pontosan tudta, hol van személyes fájdalmának határa, és fiát, valamint bánatát elengedve mikor kell felállnia, és újból királyként viselkednie. Isten megerősítette ebben is Dávid királyt (8–9). – 3. Akkor ugyanis „királyát” tisztelte és követte a népe. Amikor Dávid bánkódott, hadi népe is lopakodva járt-kelt a városban (2–4). Jóáb azonban figyelmeztette Dávidot, hogy álljon újra népe élére, és beszéljen szívhez szólóan azokhoz, akik az életüket kockáztatták érte. A nép tiszteli „királyát”, de a „királynak” minden körülmények között szeretnie kell népét, és értük kell élnie.

Cselekedetek 11,27–30

392. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

MENNYIRE RENDÜLHET MEG EGY „KIRÁLY”?

1. A „király” is ember.

Most Dávid számára a bánat és a gyász ideje jött el.

Gyászolta fiát. Bement a belső szobájába, és keservesen sírt, hangosan meghalt fia nevét emlegetve.

A „királynak” is joga van arra, hogy legalább a belső szobájában emberként viselkedjen.

Aki még itt a belső szobájában is szerepet játszik, az nagy bajban van (1–5).

– 2. Dávid király azonban hívő ember volt, minden nyomorúsága ellenére is.

Ezért tudta azt a fiát is így megsiratni, aki őt halálosan gyűlölte és az életére támadt.

Bizony van példa arra, hogy szülő és gyermek ebben a világban soha nem békülnek meg egymással.

Nincs ennél nyomorúságosabb helyzet.

Élő hit kell ahhoz, hogy a minket gyűlölőket szeretni tudjuk, még ha az a vérszerinti gyermekünk is (Máté 5,11).

Dávid király hite abban is megnyilvánult, hogy pontosan tudta, hol van személyes fájdalmának határa, és fiát, valamint bánatát elengedve mikor kell felállnia, és újból királyként viselkednie.

Isten megerősítette ebben is Dávid királyt (8–9).

– 3. Akkor ugyanis „királyát” tisztelte és követte a népe.

Amikor Dávid bánkódott, hadi népe is lopakodva járt-kelt a városban (2–4).

Jóáb azonban figyelmeztette Dávidot, hogy álljon újra népe élére, és beszéljen szívhez szólóan azokhoz, akik az életüket kockáztatták érte.

A nép tiszteli „királyát”, de a „királynak” minden körülmények között szeretnie kell népét, és értük kell élnie.

– 4. Eljön aztán majd az az idő, amikor a „király” sem lesz már „király”, és akkor pöszmöröghet a saját személyes dolgaival.

Akkor viszont foglalkozzon azzal, és már ne akarjon „királykodni”.

Sokan összekeverjük ezeket, nyugdíjasként is „pörgünk”, nem találjuk helyünket elmaradt személyes dolgaink között, pedig lenne ott mit tenni.

Élő hit kell ahhoz is, hogy el tudjuk engedni a „királyságot”, amikor annak eljön az Istentől rendelt ideje.

Szerző: refdunantul  2017.05.21. 04:00 komment

süti beállítások módosítása