A HÍRNÖKÖKRŐL! – 1. Két hírnök is viszi a hírt Dávidnak. Versenyt futnak, Achimaac és egy névtelen etiópiai küldött. Akkor menjünk, ha küldenek! (19–23). – 2. De amikor Achimaac odaért, nem mondott semmit, csak általánosságokat (28–30). Minek ment, minek szólt? Jaj a hírnöknek, ha maga lesz fontossá, és nem az általa hozott hír, aminek ő csak hűséges szolgája, továbbadója lehet. Olyan ez, mint egy üres prédikáció, „blabla”. – 3. A tényleges hírt a névtelen, nem jegyzett etiópiai mondja el, ő világosan beszél, nem is tudva, milyen kockázatot vállal, de mondja (30–32). Ez a fontos, mondja, érthetően, konkrétan a rá bízott hírt! – 4. Az is kérdés, hogy ezek a hírnökök jó hírt visznek, vagy rosszat? Dávid serege győzött, a fia pedig meghalt (24–27). – 5. Egy győzelem van, egyetlen jó hírre van szükségünk: ez Jézus Krisztus feltámadása (János 20,1–8).
Cselekedetek 11,19–26
378. dicséret
* A teljes igemagyarázat:
A HÍRNÖKÖKRŐL!
– 1. Két hírnök is viszi a hírt Dávidnak.
Versenyt futnak, Achimaac és egy névtelen etiópiai küldött.
Az utóbbit, a névtelen etiópot Dávid hadseregparancsnoka, Jóáb küldte, féltve a fiatal parancsnokot, Achimaacot a kedvezőtlen fogadtatástól (19–23).
Achimaac azonban túlbuzgó volt, és a tiltás ellenére elindult.
Akkor menjünk, ha küldenek!
– 2. De amikor Achimaac odaért, nem mondott semmit, csak általánosságokat (28–30).
Minek ment, minek szólt?
Jaj a hírnöknek, ha maga lesz fontossá, és nem az általa hozott hír, aminek ő csak hűséges szolgája, továbbadója lehet.
Olyan ez, mint egy üres prédikáció, „blabla”.
Olyan ez a konkrétumok nélküli „beszéd”, mint a minap az április végi hóakadályban ráadásul még elektronikus hibától is megbénult autóm számára a kiérkező szerviz ekként cselekedett: számítógép, itt a hiba, enter, kész. – De nem megy! – mondom! – Pedig ők megjavították! – hangzott a válasz, és otthagytak. Illetve a szakadó hóban még megtoltam a gyorsszervíz kocsiját.
– 3. A tényleges hírt a névtelen, nem jegyzett etiópiai mondja el, ő világosan beszél, nem is tudva, milyen kockázatot vállal, de mondja (30–32).
Ez a fontos, mondja, érthetően, konkrétan a rá bízott hírt!
– 4. Az is kérdés, hogy ezek a hírnökök jó hírt visznek, vagy rosszat?
Dávid serege győzött, a fia pedig meghalt (24–27).
A király számára nem számított a győzelem, bement a belső szobájába, és sírt.
Bűnei felett is sírt.
Mit ér az egész élet minden győzelme, ha ránk bízott szeretteink vesznek el…
– 5. Egy győzelem van, egyetlen jó hírre van szükségünk: ez Jézus Krisztus feltámadása (János 20,1–9).