AKKOR KEZDŐDIK A BAJ MINDIG, amikor az ember nem ott van, ahol lennie kellene. Dávid nem megy harcra az embereivel, hanem otthon marad Jeruzsálemben (1). Pedig a királynak a nehéz helyzetekben is vezetnie kell népét. Amíg ezek életveszélyben küzdenek, azalatt Dávid elszereti az egyik emberének, Uriásnak a feleségét (2–4). Annak az Uriásnak a feleségét veszi el a király, aki még a király parancsára sem megy haza a harc idején, hanem királyának küszöbén alszik, szolgáival együtt, mert amíg a társai mostoha körülmények között senyvednek, addig neki sem lehet jobb. Milyen döbbenetes, hogy Uriás ezt tudja, a király meg nem (5–13). Kegyelmi állapotban vagyunk, mert az Úr úgy alakította életünket, amelyben nem engedte meg, hogy egy határon túl gyalázatos dolgokat kövessünk el: a külsőnk, az élethelyzetünk, a történések, az Őtőle kapott hitünk és erőnk sem tették lehetővé, hogy elhajoljunk, és paráznává, gyilkossá legyünk. De nem vagyunk különbek mi sem, csupán kegyelem alatt vagyunk, Jézus Krisztusban vagyunk.

Cselekedetek 5,33–42

154. dicséret