A JÓSZÁNDÉK IS BÖLCSESSÉGGEL EGYÜTT LESZ ÁLDÁSSÁ. – 1. Megkértek, hogy segítsek. Segítettem, és bajba kerültem, mert azonnal mennek a hírek: ki, miért, minek, hol mozog, kinek az oldalán, kiknek az ügyében... Nem is beszélve azokról a helyzetekről, amikor mi ütjük az orrunkat olyan ügyekbe, még ha jószándékkal is, amihez semmi közünk sincs. – 2. Dávid az ammóni király apjának, a korábbi király Náhásnak halálakor vigasztaló követeket küldött a gyászoló királyi családhoz. Az új királynak, Hánúnnak rossz tanácsadói voltak, akik bizalmatlanul kémeknek tartották a követeket, és megalázva küldték vissza őket Dávidhoz (1–5). Dávid higgadt maradt, de jószándéka által mégis olyanba bonyolódott, ami véres harcokat eredményezett, még ha győzteseket is (19). Valóban szükség volt erre a sok áldozatra (18), mindkét oldalon? – 3. Egyébként azt a kérdést fel sem merem tenni, hogy miért kell mindenre reagálni? Alig tűrünk el valamit. Jézus Krisztustól nem ezt tanultuk (1Korinthus 13,7, 1Korinthus 6,7). Persze Ő nem is világi dicsőséget ígért nekünk, hanem valami sokkal többet.

Cselekedetek 5,17–32

240. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

A JÓSZÁNDÉK IS BÖLCSESSÉGGEL EGYÜTT LESZ ÁLDÁSSÁ. 

– 1. Megkértek, hogy segítsek.

Segítettem, és bajba kerültem, mert azonnal mennek a hírek: ki, miért, minek, hol mozog, kinek az oldalán, kiknek az ügyében...

Ezt már sokszor megtapasztaltam. 

Nincs mit titkolni, de nem is lehet, mert mindenki mindent azonnal tud. Senkiben sem lehet megbízni. 

Azóta már ugrásra készen állok: vajon mibe keveredek, ha valaki segítséget kér.

Persze, tudjuk a határokat, de a határokon belül is leverik az emberen a jóindulatot.

Bizony a jószándékú cselekedetekből is mekkora baj lehet.

Nem is beszélve azokról a helyzetekről, amikor mi ütjük az orrunkat olyan ügyekbe, még ha jószándékkal is, amihez semmi közünk sincs.

A mai igeszakasz erről szól.

– 2. Dávid az ammóni király apjának, a korábbi király Náhásnak halálakor, vigasztaló követeket küldött a gyászoló királyi családhoz.

Az új királynak, Hánúnnak rossz tanácsadói voltak, akik bizalmatlanul kémeknek tartották a követeket, és megalázva küldték vissza őket Dávidhoz (1–5). 

Dávid higgadt maradt, de jószándéka által mégis olyanba bonyolódott, ami véres harcokat eredményezett, még ha győzteseket is (19).

Az ammóniak ugyanis megijedtek, hogy Dávid megharagudott rájuk, ezért sereget toboroztak, az arámiak, és más népek közül is, amire Dávidnak már reagálnia kellett, Jóáb és Abísaj hadvezérei által (6–19).  

Ezek mindent megtesznek, okosan, mégis az Úrban bízva (12); – és győzelmet szereznek.

Valóban szükség volt erre a sok áldozatra (18), mindkét oldalon? 

– 3. Egyébként azt a kérdést fel sem merem tenni, hogy miért kell mindenre reagálni?

Alig tűrünk el valamit.

Jézus Krisztustól nem ezt tanultuk (1Korinthus 13,7, 1Korinthus 6,7).

Persze Ő nem is világi dicsőséget igért nekünk, hanem valami sokkal többet.

– 4. Szóval visszatérve az ószövetségi, logikus, gyakorlati, leföldelt gondolathoz, állapítsuk meg a szentenciát! 

Bizony az Úr bölcsessége kell ahhoz, hogy helyesen mérjük fel, vajon jószándékunk egybeesik-e az adott összefüggésekben, az Úr akaratával; – vagyis azzal, hogy van-e a szóban forgó területen illetékességünk, keresnivalónk; – miközben tegyük fel azt a kérdést is, hogy a pártfogoltunk számára nyújtott segítségünk nem okozhat-e lehetetlen helyzetet másoknak?

A jószándék is nem csupán gyarló érdekeken alapul?

Szóval, észen kell lenni; – ez Isten akarata minden helyzetben, az erő, szeretet és józanság Lelke által vezérelten (2Timóteus 1,7).

Szerző: refdunantul  2017.05.01. 04:00 komment

süti beállítások módosítása