A templom épülete fontos, mint ahogy a látható egyház látható gyülekezetei is nélkülözhetetlenek. A TEMPLOMÉPÍTÉS SORRENDJE azonban itt olvasható. – 1. Először megszólítja népét, gyülekezetét, rendelt vezetőit az Úr. Tehát mindig az Úr kezdeményez, nem mi.* Ez a megszólítás arra irányul, hogy vegyük észre, kik vagyunk, mivé lehettünk, és mire akar használni bennünket a mi Urunk, az Ő dicsősége és népe javára (8–10). – 2. Ezek után az Úr felépíti a mi életünk házát, gyülekezeti életünk házát, a lelki házat. Jézus Krisztusban látható módon megújít, rendbe hoz, szolgálatba állít bennünket kiválasztó, elhívó és megváltó kegyelme által (11). – 3. Csak ezek után következhet a tényleges templom, a „kőház” építése, akkor és azok által, amikor és akikkel ezt az Úr jónak látja. Itt világos a kijelentés. Dávid nem építhet templomot, ezt a feladatot fiának, Salamonnak jelölte ki az Úr. Dávid építse a „lelki házat” (12-16).** – A feladat pedig akkor is, ma is, mindig ugyanaz: utat készíteni az örökkévaló királynak, Dávid utódának, Jézus Krisztusnak (16).

Cselekedetek 4,13–22

393. dicséret

Hozzűfűzés az igemagyarázathoz:

* – Ez a megszólítás, mint itt is, többnyire elhívott prófétái által történik (17).

– Ebben a megszólításban figyelmeztet bennünket az Úr arra, amit Ő tett értünk!

– Mindent Ő cselekedett, ha mi valamire juthattunk ebben a világban.

** – Ez nem azt jelenti, hogy Salamon alkalmasabb lett volna a feladatra, hiszen mindketten „látványos” bűnöket követtek el, hanem mert az Úrnak így tetszett.

– Persze, aki gyülekezetet és templomot építhet, azt látványosan meg is fenyíti az Úr, hogy minden nyomorúsága ellenére egyre alkalmasabbá lehessen a feladatra (14).

Szerző: refdunantul  2017.04.27. 04:00 komment

süti beállítások módosítása