Folytassuk a tegnapi gondolatokat A NAGY BUKTATÓKRÓL. – 1. Dávid számára a legnagyobb próbatétellé, buktatóvá azonban az lett, amikor Nábál nemcsak nemet mondott a kérdésére, hanem megalázta, semmibe vette, meggyalázta a nevét. A ma is szokott módon tette ezt: „Ki az a Dávid, ki az az Isai fia?” (10). Na, Dávid erre begurult, és sereggel indult Nábál ellen (12-13). Pedig aki nagy feladatokra hívatott, az olcsó provokátorokra nem ugorhat puszta indulatból; – az nem keveredhet apró perpatvarokba. Nincs ennél nagyobb kísértés, és adott esetben: bukás. – 2. Nábál okos feleségét az Úr küldte, aki Isten eszközeként átlátta a veszélyes helyzetet, és megmentette Dávidot, hogy mindjárt az elején alapvetően megbukjon, puszta indulatból (26). Áldott legyen az Isten, hogy ilyenkor mindig küld józan „angyalokat”, akik elénk állnak és megakadályozzák a végzetes lépést. Az Úr elhatároztatta velem is, hogy soha nem válaszolok nehéz beszédre és levélre azonnal. Előtte imádkozni és várni kell!!! – 3. Igen, aki nem ismeri Isai fiát, a feltámadott Jézus Krisztust, az elbukik, legyen az Nábál, vagy Dávid, vagy bárki más; – de Ővele megállhatunk (11).

Márk 14,1–11

334. dicséret