A NAGY BUKTATÓK. – 1. Sámuel elvégezte küldetését és meghalt, elment, meggyászolták és eltemették (1). Nem is kell ennél több. Ez mindennél több: betölteni azt a feladatot, amivel az Úr megbízott bennünket. Nagy „bukta”, ha az ember ennél többet, mást vár. – 2. Ettől kezdve egyre inkább Dávidra terelődik a figyelem, aki mindjárt az elején egy nagy próbatételbe „botlik”, amelyben kis híján nagyot esik. Hétköznapian szólva Dávid esete Nábállal és feleségével, Abigaillal a letelepedett lakosság és a még nem király Dávid szabadcsapatai közötti feszültségre mutat rá. Lám, mindenki ifjú, nagy reményű lázadóként kezdte, aztán amikor hatalomhoz jutott, megváltozott. Nagy „bukta” az is, ha valaki ezt az egykori önmagát elfelejti (2–3). – 3. Dávid csapatai vigyáztak Nábál nyájára, amikor azt legeltették Nábál emberei. Dávid nagyot bukott, amikor ezért cserébe várt valamit akkor, amikor Nábál a juhait nyírta (4–8). Nagy bukás lehet belőle, nagy csalódás, ha segítségünkért bármiféle hálát is várunk másoktól…

Márk 13,21–37

367. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* A NAGY BUKTATÓK.

– 1. Sámuel búcsúbeszédeit már a 12. fejezetben olvashatjuk, halálról is szó esik még egyszer (28,3), az itteni híradás után.

Sámuel betöltötte feladatát. Amikor Saul kimondta Dávidról az Isten akarata szerinti jövendőt, miszerint Dávid királysága alatt virágzik fel igazán Isten népe (24,21); – ezzel Sámuel elvégezte küldetését és meghalt, elment, meggyászolták és eltemették (1).

Ennyi és nem több. Nem is kell ennél több. Ez mindennél több: betölteni azt a feladatot, amivel az Úr megbízott bennünket.

Nagy „bukta”, ha az ember ennél többet vár, többet akar; – végképp bukás, ha mást vár az élettől, másra hajt, másért küzd.

– 2. Ettől kezdve egyre inkább Dávidra terelődik a figyelem, aki a „reflektorfény” elején, mindjárt egy nagy próbatételbe „botlik”, amelyben kis híján nagyot esik.

Hétköznapian szólva Dávid esete a gazdag, háromezer juhhal és ezer kecskével bíró Nábállal és feleségével, Abigaillal, a letelepedett lakosság és a még nem király Dávid szabadcsapatai közötti feszültségre mutat rá.

Lám, mindenki ifjú, „zseniális”, nagy reményű lázadóként (renitensként) kezdte, aztán amikor hatalomhoz jutott, megváltozott.

Nagy „bukta” az is, ha valaki ezt az egykori önmagát elfelejti (2–3).

– 3. Dávid csapatai vigyáztak Nábál nyájára, amikor azt legeltették Nábál emberei.

Dávid nagyot bukott, amikor ezért cserébe várt valamit akkor, amikor Nábál a juhait nyírta (4–8).

Nábál durva, rossz természetű ember volt, ellentétben a feleségével, aki szép és okos nő hírében állt (3). Ez ma is elmondható, sok férfi és sok nő kapcsán; – bár vigyázzunk az általánosításokkal, mert a bűn mindkét nemet tönkretette.

Nagy bukás lehet belőle, nagy csalódás, ha segítségünkért bármiféle hálát is várunk másoktól. Ne ringassuk magunkat ebben a hamis illúzióban.

– 4. Dávid számára a legnagyobb próbatétellé azonban az lett, amikor Nábál nemcsak nemet mondott a kérdésére, hanem megalázta, semmibe vette, meggyalázta a nevét.

A ma is szokott módon tette ezt Nábál: „Ki az a Dávid, ki az az Isai fia?” (10). Nábál szökött szolgának nevezi Dávidot, akiről az sem tudható, hogy hova való és kik gyűltek köréje (11).

Na, Dávid erre begurult, és sereggel indult Nábál ellen (12-13).

Pedig aki nagy feladatokra hívatott, az olcsó provokátorokra nem ugorhat puszta indulatból; – az nem keveredhet apró perpatvarokba. Nincs ennél nagyobb kísértés, és adott esetben: bukás.

– Igen, aki nem ismeri Isai fiát, a feltámadott Jézus Krisztust, az elbukik, legyen az Nábál, vagy Dávid, vagy bárki más…